Bicsák Bence remekelt a Velencei-tónál rendezett U23-as triatlon Európa-bajnokságon, ám kiváló teljesítménye nem ért meglepetésként senkit, hiszen tavaly korosztályos világbajnoki bronzérmes volt, az idén pedig felnőtt Világ Kupa-győzelmet is ünnepelhetett a pécsiek ifjú kiválósága.
– Hogyan élte meg, hogy a VK-győzelmét követően mindenki érmet várt a kontinensviadalon is?
– Nem volt egyszerű, de benne volt a levegőben, hogy dobogóra állhatok, hiszen jó formában éreztem magam. Ráadásul itthon rendezték a versenyt, ami részint persze extra terhet jelent, de összességében ezt előnyömre fordítottam a helyzetet. Nagyon jól esett, hogy a családtagjaim és a barátaim kilátogattak, szurkoltak nekem. A legfőbb nehézséget talán az jelentette, hogy – szemben a tavalyi, számomra végül bronzérmet hozó világbajnoksággal – ezen az Eb-n már komoly esélyesként indultam.
– Pedig a hőség miatt biztosan nem volt egyszerű…
– Tényleg nem volt az, de arra gondoltam, hogy mindenkinek ugyanolyan melege van. Itthon készültem, így nem ért váratlanul a forróság. Ugyanakkor a kánikula miatt az összes távot a felére csökkentették, azaz olimpiai helyett sprinttávokat kellett teljesítenünk.
– Milyen tervvel vágott neki az Eb-nek?
– A lényeg az volt, hogy a futást jó pozícióból kezdhessem, ehhez viszont erős úszás kellett, ami miatt mindig izgulok. Ugyan az első bójánál összevertek, szerencsére ott tudtam maradni az első tízben, nem volt jelentős a hátrányom. Attól kezdve pedig fokozatosan jöttem fel, úgy, ahogyan terveztem.
– Többektől is hallani, hogy nagyon nehéz volt a pálya, mit gondol erről?
– Egyetértek vele, a kerékpározásnál nagyon ügyelni kellett, mert a legkönnyebb kanyar is kilencven fokos volt, ráadásul nagy volt a csúszásveszély. Rengeteg volt a kigyorsítás, fékezés, ami nekem kedvezett, mert az élbolyban voltam, de hátul nagyon összesűrűsödik ilyenkor a mezőny.
– Mikor tudatosult a fejében, hogy ebből akár aranyérem is lehet?
– A kerékpározás alatt éreztem, hogy ott leszek a legjobb hatban, de igyekeztem csak magamra összpontosítani, mert a bringázásban úgy is benne volt a hibalehetőség, hogy óvatosabban jöttünk… A futást nagyon nehéz volt elkezdeni, de egy kilométer után beindultam, viszont csak az utolsó kétszáz méteren hittem el, hogy Európa-bajnok leszek.
– Hol helyezkedik el ez a siker a saját rangsorában, például a világbajnoki harmadik helyezéshez és a Világ Kupa-győzelemhez képest?
– Mind a három más miatt különleges emlék. A mexikói vébén bármi megtörténhetett, kevesen számítottak rá, hogy ott dobogóra állok. A tiszaújvárosi világkupán felnőttmezőnyben nyertem, én vagyok a második magyar versenyző, akinek az sikerült. Az Európa-bajnokság pedig azért egyedi, mert itt nagy nyomás volt rajtam, tőlem várták a jó eredményt.
– Most rövid időre pihenőt kapott. Mi lesz a következő feladat?
– Szeptemberben részt veszek a hollandiai U23-as világbajnokságon, így most az a fő cél, arra készülünk a következő hetekben. Jövőre lesz még egy évem az utánpótlásmezőnyben, a jelentősebb korosztályos versenyeken szeretnék elindulni, de fokozatosan belekóstolnék a más szintet jelentő felnőttviadalokba is.