Céltudatos, sikeres és kitartó, egy igazi Szupervumen – Interjú Dobos Evelinnel
Alig 25 évesen már láthattuk TV sorozatban, műsorvezetés közben és nemsokára a mozivásznon is feltűnik majd. Szerény, aki a tehetségének és a hozzáállásának köszönhetően építi virágzó karrierjét, az már csak hab a tortán, hogy egy igazi nő a szó minden értelmében.
Köszönöm, hogy eljöttél, tudom kicsit sűrű a program, mert a Hétvégi belépő (kulturális műsorajánló) mellett az Oscar-díjas rendező, Nemes Jeles László új filmjében is szerepelsz. Hogy tudod felkészíteni magad az ilyen megterhelő időszakokra?
Időközönként futok, bár nem szeretek, de tisztában vagyok vele, hogy milyen hasznos. Fizikailag és mentálisan is sokat segít, hogy felkészüljek a nehezebb feladatokra. A Hétvégi belépőben a vendégek között nincs idő, hogy átlapozzam a jegyzeteket, mindennek ott kell lennie a fejben, azonnal kell váltani egyik témáról a másikra. A forgatási napokon pedig sokszor 12-14 órán keresztül koncentráltnak kell maradni, amihez szintén jó felkészülést nyújt a futás.
Ha jobban belegondolok, ez az egyetlen dolog most az életemben, amit csinálok, de nem élvezem, korábban fordítva voltak az arányok.
A Hétvégi belépő minden szempontból igazi kihívásnak tűnik, élő műsor, ahol egyik vendég után jön a másik.
Rengeteget készülök az adásokra, minden egyes témából, vendégből igyekszem alaposan felkészülni.
Ha időm engedi, szeretek a vendégekkel az élő adás előtt kicsit beszélgetni. Ugyan televíziós műsorkészítő szakon végeztem, de úgy gondolom, hogy ez azok közé a szakmák közé tartozik, amit csak menet közben tanulhat meg igazán az ember. Az én esetemben adásról adásra próbálok fejlődni, tanulni a hibáimból. Mivel élő a műsor, nem nagyon van lehetőség hibázni. Ha mégis megtörténik az ciki, de valahogy ki kell kavarodni a gondolatmenetből, amibe mondjuk belegabalyodtam. Azt is gondolom, hogy ha hibázom, annak nem szabad túl nagy feneket keríteni. Legtöbbször ilyenkor öniróniával reagálok a helyzetre, ebben partnerem Bősze Ádám is persze, majd tovább lépünk. Szerencsésnek mondhatom magam, mert jó kollégáim vannak, akik segítenek a tanácsaikkal, én pedig megkértem őket, hogy próbáljanak meg építő jellegű kritikákat megfogalmazni azzal kapcsolatban, hogy mi volt rossz, mit kell elhagynom, mire figyeljek. Ezek alapján próbálok fejlődni.
Rendkívül jóleső érzés, hogy azzal foglalkozhatok, ami érdekel, olyan emberekkel beszélgethetek, akikkel máskülönben nem lenne lehetőségem, és olyanokkal is, akikre már gyerekkoromban is felnéztem.
Van valamilyen rituáléd a kezdés előtt?
Igen, a saját adásmenetemet „Evelinesítem”. A saját ötleteimet, gondolataimat beleírom az eredetibe, piros és sárga színnel kihúzom a fontosabb részleteket. Illetve Bősze Ádám kollégámmal adás előtt kávézunk, indifferens dolgokról beszélgetünk, ilyenkor mennek a sztorizgatások, amiket néha be is építünk az adásba.
Milyen a kapcsolatod Ádámmal?
Kiváló, rengeteget tanulok tőle indirekt módon, és ha most itt lenne, biztos csak legyintene. Nagy dolog látni munka közben egy ennyire tájékozott és művelt kollégát. Felnézek rá, ő nekem szakmailag egy példakép.
Szeretjük a másikat froclizni, váratlan helyzetek elé állítani, majd nézni, hogy hogyan jön ki belőle (nevet). Szeretem az élő műsorban, hogy spontánnak lehet lenni, van lehetőség improvizálni.
Ádámmal megtaláltuk a közös hangot, szavak nélkül is tudjuk követni az adások alatt egymás energiaszintjét.
Ezek szerint a belső baráti köröd szűknek mondható?
Nagyon, kizárólag néhány emberről beszélhetünk. Közvetlen vagyok, de ugyanakkor zárkózott, nálam nem lehet bizalmaskodni.
Már egészen kicsi korom óta, miután saját szobám lett, szerettem bezárni az ajtómat. Már akkor is fontos volt a privát szféra. Lassan tudok csak valakihez közel kerülni. Nem jön be, ha valaki túl gyorsan akar túl sok információt rólam megszerezni, mert akkor még jobban bezárok.
Ezek után nem kerülhetem ki a kérdést, hogy milyen számodra az ideális férfi?
Nem szeretnék klisést választ adni, szerintem mindenki nagyjából ugyanazt válaszolja. Legyen szó párkapcsolatról vagy baráti kapcsolatról, úgy gondolom, hogy a legfontosabb információk, impulzusok a tekinteten keresztül áramolnak, ha belenézel a másik szemébe, akkor mindent tudsz: szimpatikus, vagy kevésbé, érdekes az illető, vagy sem, stb.
Kicsit visszakanyarodva a munka világába, jó egy olyan emberrel beszélni, akin tényleg látszik, hogy igazán szereti azt, amit csinál. Persze nagy dózisban a jó is lehet sok, te hogyan töltöd fel magad a szabadidődben?
Klasszikus dolgokkal töltöm fel magam. Nagyon szeretek filmeket nézni, egyedül lenni, olvasni, zenét hallgatni. A zene képes kikapcsolni teljesen. Ha zenét hallgatok, akkor nem kattogok a problémáimon.
A mostani forgatás alatt Chopint hallgatok, mert segít a koncentrálásban, illetve bizonyos jelenetek előtt egy konkrét dalt.
Érdekes, hogy itt kötöttél ki a karrieredben, hiszen, ha jól tudom, érettségi után a közgazdaságtan felé vetted az irányt.
Drámás gimibe jártam, de nagyon szerettem a matekot, és az utolsó két évben ezt a tárgyat választottam fakultációnak. A drámásokat mindenki úgy könyvelte el, hogy bukdácsolnak, nehezen jön össze nekik a kettes, negatív megkülönböztetésben részesültünk. Ez zavart, így eldöntöttem, hogy megmutatom, lehet kitűnő egy drámás is. Az is lettem, slusszpoén, hogy 92%-os matekérettségivel. A közgázon pedig rájöttem, hogy ez a fajta matek már nem az, amit én korábban megszerettem.
Ellenben a logikai feladatok játékosan tanítanak az életre. Az ilyen típusú gondolkodásra a mindennapokban is nagy szükség van.
A gimnázium már Debrecenben „ért”, ugyanakkor a gyerekkorod döntő részét még a nyírségi tanyavilágban töltötted.
Fantasztikus gyerekkorom volt, amit édesanyámnak köszönhetek és nem cserélném el semmi pénzért. A nyírségben egy erdő közepén éltünk egy összkomfortos házban, mindenünk megvolt. Nekem a természet volt a játszóterem, a dinnyeföld, a nyárfás és volt egy tó, ahol csónakázhattunk. Sokszor a barátaink is kiköltöztek hozzánk akár több hétre is nyaranta, A gyerekkorunk alatt anyu minden terhet levett a vállunkról, és mi az esetleges problémákból semmit sem érzékeltünk. Idővel világosság vált, hogyha ott maradunk, akkor nem biztos, hogy olyan életkörülményeket sikerül megteremtenie, ami nekünk hasznos lehet, ezért költöztünk be Debrecenbe, ami nekem egy nagy érvágás volt.
Milyen értelemben?
Óriási törés volt nekem, mert egy teljesen új világba érkeztem.
A végére hagytam a bónuszkérdésem: Milyen lenne számodra egy tökéletes nap? Tér és idő problematikája ne gátoljon a válaszadásban.
Délelőtt élő adás, délután filmforgatás. Különleges, ínyenc ételek és italok mindeközben. Nagyon fontos, hogy finomakat egyek. A főzés, az étkezés az egyik szenvedélyem.
Visszatérve a tökéletes naphoz, mindezt egy tenger vagy óceán partján szeretném, ahol lehet szörfözni, vitorlázni, a barátokkal koktélozni, beszélgetni és filmet nézni. Hogyha csinálok valamit, akkor maximálisan igyekszem arra az egy dologra koncentrálni. A napi 24 óra nagyon kevés, ezért igyekszem tartalmasan megtölteni és 100%-ban azokra figyelni, akikkel megosztom az időm.