A fiatalok már rég nem a spájzban vannak
„Csak hagyjanak minket játszani!” – ez az egyik utolsó mondata az ifj. Vidnyánszky Attila rendezte Liliomfinak. A hangsúlyos felszólításnak nemcsak Szigligeti Ede darabján belül van fontos üzenete, hanem azon kívül is, ugyanis egy új generáció igénye visszhangzik benne.
Ifjabb Vidnyánszky már gyerekként fellépett a beregszá- szi társulattal, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése után nagyon hamar – sőt már az iskola utolsó éveiben – jelentős rendezésekkel ért el szakmai sikereket. Ezekben állandó partnere korábbi osztálytársa, Vecsei H. Miklós, aki dramaturgként, fordítóként és színészként is közreműködik. Legutóbbi közös munkájuk az Arany Jánosemlékév alkalmából készült Kinek az ég alatt már senkije sincsen, amelyet a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban mutattak be. Ha nem is önálló társulatként, de egyetemi osztálytársaikkal együtt mindent megtesznek azért, hogy minél több előadást hozhassanak létre közösen. „Sajnos egyelőre nem tudunk olyan egzisztenciális biztonságot nyújtani, hogy társulatként működjünk tovább, de azok az emberek, akik az egyetemen a családunkat alkották, mindig a legfontosabb alkotótársaink maradnak.” A színészként diplomázott, ám rendezőként is tevékeny Fehér Balázs Benő szinte egy lépést sem tesz az őt dramaturgként segítő Fekete Ádám nélkül, akivel számos közös előadást jegyez. A kezdetekre Benő így emlékszik vissza: „Nem akartam rendező lenni. A Bűn és bűnhődés izgatott, és amikor Fekete Ádámmal találkoztam, azt éreztem, hogy mellette biztonságban érezném magam annyira, hogy a saját ötleteimet keresztülvigyem egy csapaton.” Eke Angéla és Márkus Sándor szintén kétszemélyes csapata alkotja a Nylon Groupot, amely a báb műfaját igyekszik eljuttatni a szélesebb közönséghez. „Ugyanaz a közlésvágy hajt, amikor egy Nylon Group-előadásban többméteres felfújt nejlonbábot irányítok, mint amikor színésznőként akár másfél órán keresztül beszélek” – meséli Angéla. Benkó Bence és Fábián Péter, a Kaposvári Egyetem egykori színészhallgatói másodéves korukban alapították meg a k2 Színházat, mert szerettek volna olyan színházat csinálni, ami a számukra fontos dolgokról beszél. „Élvezzük csinálni, ez tartja életben a csapatot” – állítják a fiatal társulatvezetők.
Világot jelentő vígszínházi deszkák
Úgy tűnik, a színházak ma szinte versenyeznek a saját formanyelvvel és stílussal rendelkező fiatal tehetségekért. A Vígszínházban komoly tradíciója van a pályakezdő színművészek tá- mogatásának. Eszenyi Enikő igazgatónak egyik fontos célkitűzése, hogy odafigyeljen a fiatalokra, és átadja nekik a tudását. Szilágyi Csenge 2015 óta a társulat tagja, ahol úgy érzi, megtalálta a helyét. „Második évadomat töltöm itt, és azt érzem, sok lehetőség van előttem. Szeretnék azokkal a kollégáimmal is együtt játszani, akikkel eddig még nem volt rá alkalmam, és kíváncsian várom, mikor talál rám egy feladat a Pesti Színházban.” Wunderlich Józsefet is ugyanabban az évben hívta a színházhoz Eszenyi Enikő, azóta pedig több előadásban bizonyíthatott már. A Pál utcai fiúk Boka Jánosa, illetve a Bűn és bűnhődés Razumihinje a legfrissebb szerepei. Miközben a társulat nagyjaitól tanulhat, a korosztályába tartozókkal műhelymunkajelleggel, kísérletezve dolgozhat együtt. „Színpadra lépni, történetet mesélni elsősorban gondolati-tartalmi kérdés, és ebben számomra az együtt gondolkodás a legfontosabb; az, hogy a próbafolyamat alatt közös asszociációk mentén eljussunk egy izgalmas végeredményig.” A társulat fiatalabb generációját erősíti még Bach Kata, Csapó Attila, Kopek Janka, Vecsei H. Miklós, Zoltán Áron és Király Dániel is, akinek fontos, hogy kísérletező jellegű produkciókban szerepelhessen. A fiatalok szerint Eszenyi Enikő- nek van bátorsága belevágni olyan előadásokba, amik nem feltétlenül a nézők kegyeit keresik. Az állandó rendezők kö- zött ott találjuk Kovács D. Dánielt, aki a Színház- és Filmmű- vészeti Egyetemen Székely Gábor és Bodó Viktor osztályában végzett. Székely azzal indította el tanítványait, hogy a legtöbbet egymástól tanulnak majd, a fiatal rendező pedig most ugyanezt próbálja továbbadni Bagossy László tanársegédjeként az elsőéves rendező szakosoknak. „Úgy érzem, a tanítás egy csapat felelős vezetését jelenti, és ebből a szempontból nem sokban különbözik a rendezéstől.
Fiatalok a láthatáron
Székely Kriszta 2015-ben végzett a Színház- és Filmművé- szeti Egyetemen, gyakorlati idejét a Katona József Színházban töltötte, ahová a diplomázást követően le is szerződött. Legutóbbi munkája a Budapesti Operettszínházban futó Kreatív kapcsolatok volt, amely a miskolci Bartók Plusz Operafesztiválon már bemutatott kamaraopera felújított verziója. A színházi dramaturg szakon végzett Boross Martin 2013-ban Rácz Anikó producerrel alakította meg kortárs színházi produkciós műhelyét, a STEREO Aktot. Számára a független lét evidencia volt. Martin sokat utazik, úgy véli, a közönség és az alkotótársak egymásra hangoltsága, az azonos érdeklődés nem lehet földrajzi kérdés. Hegymegi Máté 2014-ben végzett fizikai színházi koreográfus-rendező szakirányon, Lukáts Andor és Horváth Csaba osztályában. Legutóbb a Bádogdobot rendezte meg a Katona József Színházban. Nincs hiány fiatalokból az Örkény István Színházban (Dóra Béla, Jéger Zsombor, Kókai Tünde, Novkov Máté, Patkós Márton, Zsigmond Emőke), a Budaörsi Latinovits Színházban (Bohoczki Sára, Böröndi Bence, Ódor Kristóf, Páder Petra), a Miskolci Nemzeti Színházban (Czakó Julianna, Feczesin Kristóf, Simon Zoltán, Prohászka Fanni, Somhegyi György, Bodoky Márk) és a székesfehérvári Vörösmarty Színházban sem (Törőcsik Franciska, Varga Lili). A Radnóti Miklós Színházban a tavaly kinevezett igazgató, Kováts Adél nagy lendülettel kezdett bele az előző évad végén a társulat és a repertoár újragondolásába. A színház számára kijelölt út progresszivitásról és innovációról tanúskodik, amit a már említett ifj. Vidnyánszky Attila és Fehér Balázs Benő meghívása is mutat, továbbá olyan új tagok leszerződtetése, mint Lovas Rozi és Sodró Eliza, vagy a vendégként rendszeresen fellépő fiatal tehetség, a még egyetemista Olasz Renátó jelenléte. A színészcsaládból származó Trokán Nóra jelenleg szabadúszóként dolgozik, legutóbbi munkája a budapesti Nemzeti Színházban bemutatott Hippolütoszban volt, amelyet Zsótér Sándor rendezett. Korábban azt mondta, hogy élvezi a szabadúszással járó szabadságot, mert sok új emberrel dolgozhat együtt. „Mindig az a fontos, hogy csapatban alkothassak, ahol közös a cél, és mindenki hisz abban, amit csinál.” Ugyancsak a Nemzeti Színházban szerepel Szabó Sebestyén László, míg egykori osztálytársa, Rujder Vivien a Katona Jó- zsef Színházban játszik, Dér Zsolthoz hasonlóan. A 2013- ban zenés színművészként végzett Nagy Dániel Viktor komoly lehetőséget kapott Orlai Tibortól azzal, hogy Leszámolás velem címmel az év elején monodrámával léphetett a közönség elé. A jelenleg szabadúszó mű- vész számos budapesti és vidéki társulattal dolgozott már együtt. Ahogy fogalmaz, a különböző munkák kiegészítik egymást. Orlai Tibor, az Orlai Produkciós Iroda vezetője úgy érzi, mint az itthoni színházi szcéna egyik szereplőjének neki is kötelessége az ifjú, arra érdemes művészek felkarolása, lehetőséghez juttatása. „Egyre több olyan darabot mutatunk be, amelyben fiatal színészeknek nyílik lehetőség megmutatkozni, feltűnni, és ezt a jövőben is igyekszünk folytatni. Ezenkívül fontosnak tartom a független, alternatív területen dolgozó fiatal csapatok támogatását is.”
A tehetségek megbecsülése
A fiatal alkotók elismerésére, bátorítására és esetenkénti támogatására a munkaszerződések mellett egyéb lehető- ségek is kínálkoznak. A harminc év alatti kiválóságokat elismerő Junior Prima-díjat évek óta átadják, hogy színház- és filmművészet kategóriában jutalmazzák az ifjú tehetségeket. Ugyancsak fontos elismerés a Színházi Kritikusok Céhe által adományozott díj a legígéretesebb pályakezdőnek, mint ahogy nagy hagyománya van a Pécsi Országos Színházi Találkozón átadott, legjobb harminc év alatti színésznek és színésznőnek járó Fidelio-különdíjnak is. Molnár Piroska, a nemzet színésze 2011-ben alapította a Nagymama-díjat, amit minden évadban Csiky Gergely születésnapján vehetnek át fiatal kaposvári szí- nészek, míg a színművészeti tanulmányokat folytató hallgatók immár második éve nyerhetik el a Törőcsik Mari nevét viselő ösztöndíjat. Külön érdekesség a Pethes–Agárdi-díj, amit fiatal színészpárok nyaraltatására hoztak létre. Több pályázat is segíti a fiatalok szárnypróbálgatásait. Az egyik a Füge Produkció – 2016-ban már negyedik alkalommal meghirdetett – TITÁNium Színházi Projekt pá- lyázata, amire 35. életévüket még be nem töltött fiatal színházcsinálók jelentkezhetnek. A tavalyi pályázaton kiválasztott projektekből megvalósuló előadásokat a kö- vetkező, 2017/18-as évadban mutatják majd be. A korábbi években izgalmas munkával jelentkezett Widder Kristóf (Mindegy), Kelemen Kristóf (Miközben ezt a címet olvassák…), Hegymegi Máté (Kohlhaas), Radnai Márk (Droszt) és Bartha Lóránd (Száraz) is. A Fővárosi Önkormányzat Staféta-programja a pályakezdésen már túljutott, de még éppen tapasztalatokat szerző generációt célozza meg. A program részeként készült el Pass Andrea Bebújós című előadása, amit nemrégiben a Budapesti Tavaszi Fesztiválon mutattak be. Ugyancsak fontos lehetőség a Bethlen Téri Színház és a Manna Találkozások pályázata, amire szintén fiatal, pályakezdő színházi alkotók jelentkezhetnek. A pályázó munkáját egy felkért mentor-rendező segíti, a megvalósítás egyik feltétele a két színész közti generációs korkülönbség. A korábbi pályázatok nyomán mutatták be Valcz Péter rendezésében a Mary és Max című előadást – a mentor-rendező Jordán Tamás volt – és Az aranjuezi szép napokat Szilágyi Bálint rendezésében, amelynek mentorá- lását az előadásban is szereplő Zsótér Sándor vállalta. Az ifjú alkotók listája – amely még így sem tud teljes lenni – rendkívül gazdag, telis-tele tehetséges és elhivatott fiatal alkotókkal, akiknek jó, ha már most megtanuljuk a nevét, hiszen a következő években egyre többet találkozunk majd velük.
