Újra kadenciaverseny Budaváron
„A kadencia nem más, mint tisztelgés a szerző elõtt”
Idén immár másodízben hirdet kadencia versenyt a Budavári Önkormányzat. Ezúttal ifjú hegedû mûvészek jelentkezését várják, akik Beethoven Ddúr hegedûversenyének három tételéhez nyújthatnak be zenei szóló-variációkat. A pályázat kapcsán a tavalyi gyõztessel, Szüts Aporral, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem zongora szakának végzõshallgatójával beszélgettünk.
Milyen szakmai visszajelzéseket kapott az elmúlt évben elért sikere után?
- A gyõzelmet a pályám fontos államosának tekintem. Tavaly májusban a Beethoven Budán fesztivál gálakoncertjén mutatkoztam be az érdeklõdõ szakemberek és a közönség elõtt. Azóta gyakran emlegetik velem kapcsolatban a kadenciaversenyt, amely az önéletrajzomban is kiemelt helyet foglal el. Különleges élményt jelentett számomra, hogy a Budafoki Dohnányi Zenekarral és Hollerung Gáborral dolgozhattam. Emellett pontos képet kaptam arról is, hogy muzsikusként milyen mélységben kell ismernem a hangszeremet.
A verseny óta milyen irányban haladt a zenei pályája?
- A kadenciaverseny óta zeneszerzõként, hangszeres szólistaként több versenyen is részt vettem és volt alkalmam vezényelni is. Bemutatkoztam a Pécsi Vonósokkal és a Hegyvidéki Solti György Zenekarral. Saját átiratokat, hangszereléseket készítettem – ez utóbbiakat olyan mûvekbõl, amelyek eredetileg csak zongorán szólaltak meg. Februárban a Virtuózokkal adunk koncertet Tapolcán, március 1-jén pedig New Yorkban, a Carnegie Hallban, egy magyar zenei program keretében lépek színpadra. A mûsorban a Groteszk tangó címû darabom is elhangzik. A vonós zenekarra és két szólóra írt mû mozgalmas, izgalmas és könnyen befogadható tangóparódia. Vissza térve Magyarországra, áprilisban két alkalommal adjuk elõ Pergolesi Stabat Materét.
Mit jelent önnek, amikor egy kórus vagy zenekar élén vezényelhet? Tanult ilyesmit a Zeneakadémián?
- Egy nagyon jó barátom, dr. Balás István, az Fóti Evangélikus Kántorképzõ Karnagya tanított engem. Zongora szakosként azonban nem volt benne részem, pedig mindig is szerettem vezényelni. Alkalmam nyílt karnagyként is kipróbálni magam és megtapasztaltam, hogy a kórussal együtt kell lélegezni. A karmesterség számomra a zenei teljességet jelenti. A zongoristáknak is kiemelten fontos, hogy saját darabjukat képesek legyenek levezényelni. Egyetemi professzorom, Baranyay László szerint „a zongora nem más, mint egy kis zenekar, amelyre úgy kell tekinteni, mint a hangszerek összességére”. A karmesternek nem a kreativitás a legfontosabb jellemvonása, hiszen a zeneiség az irányító készséggel együtt mozog. Sokkal fontosabb, hogy képes legyen hallani a zene pulzálását.
Milyen tanácsot adna a Beethoven kadenciaverseny idei pályázóinak?
- Egy muzsikus akkor válik érdekessé, ha meg - mutatja magát. A kadencia valójában az elõadó véleménye a darabról, ihletettsége pedig nem más, mint tisztelgés a szerzõ elõtt. A hegedûsök számára a megadott mû rendkívül összetett feladatot jelent, bevallom, ezért is vagyok kíváncsi a májusi bemutató koncertre. A D-dúr hegedûversenyt korábban számos felül múlhatatlan elõadóval hallottuk már. E versenynek az önálló stílus és az elõadó személyisége ad értelmet. A virtuóz szóló napjainkban nem tartozik a divatos mûfajok közé, lehet, hogy többek számára ez lesz az elsõ alkalom a próbálkozásra. Arra buzdítom a jelentkezõket, hogy ne féljenek, mert mindenkiben benne van a saját variációra való képesség. Engem személyesen is nagyon érdekel, hogy milyen produkciók születnek, ezért biztosan ott leszek a hangversenyen.
