Az ENSZ a ’80-as években hozott határozatot arról, hogy a tagállamok vonjanak be ifjúsági küldötteket a delegációk munkájába. Ezzel azt szerették volna elérni, hogy a fiatalok addig eléggé mellőzött nézőpontja is teret kapjon a nemzetközi döntéshozatal során. Jelenleg 40 országból összesen 69 küldött dolgozik a testületben, mostanra Magyarországgal kiegészülve.
A még most is csak 20 esztendős Volom András három éven át lobbizott azért, hogy nálunk is elinduljon a program, és idén végre sikerrel járt: ősztől ő töltheti be először a pozíciót. Arról beszélgettünk, miért fontos szerinte, hogy az ifjabb generációt is érdekelje a politika, mennyire fárasztó számára a munkájával járó állandó utazás és hogy tudja összeegyeztetni mindezt egyetemi tanulmányaival.
– Milyen feladatokkal és felelősséggel jár az ifjúsági küldöttség?
– Mivel én töltöm be először ezt a pozíciót Magyarországon, tulajdonképpen kísérleti nyúl vagyok. (mosolyog) Ebből kifolyólag még nem volt pályázat, amin részt vehettem volna, megbíztak a feladattal. Nagyon fontos része a tevékenységemnek, hogy lefektessem a program alapjait, és minél többekkel megismertessem. A jövőre hivatalba lépő két küldöttet, egy fiút és egy lányt már nyílt pályázat útján fogják kijelölni, ennek előkészítése szintén az én dolgom. A tervek szerint januárban indul a jelentkezés és áprilisban hirdetünk eredményt.
Legalább ennyire fontos – sőt, később ez lesz az ifjúsági küldöttek legfőbb dolga –, hogy minden lehetséges módon képviseljem a fiatalok érdekeit a döntéshozásban. A hangsúly a fenntartható fejlődésen van, élen a klímaváltozás kérdésével, hiszen ez a mi életünket döntően befolyásolja majd.
A világ politikusai gyakran a pillanatnyi érdekeik mentén döntenek a hosszútávú hatások mérlegelése nélkül, pedig a mai tizen- és huszonévesek szempontjából ez rettentően fontos lenne.
Ahogy az is, hogy egyáltalán tisztában legyenek a fenntarthatóság fogalmával. Néhány hét múlva találkozom az oktatásért felelős államtitkárral, Palkovics Lászlóval, akinek javasolni fogom, hogy a nemzeti alaptantervbe is építsék be ennek tanítását.
--- KERETES ---
Volom András 1996-ban született. A budapesti Eötvös József Gimnáziumban érettségizett, majd a londoni King’s College hallgatója lett nemzetközi kapcsolatok szakon, jelenleg is ott tanul. Középiskolai évei alatt került közelebbi kapcsolatba az ENSZ-szel, köszönhetően az Eötvös által szervezett Budapesti Nemzetközi ENSZ Modell konferenciáknak, amelyek munkájában éveken keresztül részt vett. Sőt, utolsó évében, 2015-ben ő volt a konferencia főtitkára, első gimnáziumi diákként (korábban mindig egyetemisták töltötték be a pozíciót). A rákövetkező évben már több mint kétszeres túljelentkezés volt a részvételre.
Az ifjúsági küldöttségről először egy véletlen folytán értesült: olvasott egy interjút egy Debrecenben tanuló külföldi diákkal, aki azt állította magáról, hogy a program résztvevője. A cikk megjelent, majd később kiderült, hogy az illető csak kitalálta a dolgot, valójában semmi köze hozzá. Ő viszont ennek köszönhetően talált rá az egészre és rögtön el is döntötte, hogy elkezd lobbizni érte Magyarországon.
--- KERETES VÉGE ---
– Hol zajlik a munkád lényegi része? Genfben, New Yorkban, vagy mindig máshol?
– Itthon is tevékenykedem, bár az első pár hónapban ez annyira még nem tudott jelentős lenni, hiszen csak most fektetjük le a szervezeti alapokat. De például december közepén megyek Mezőkovácsházára és Békéscsabára, előadást tartani és helyi fiatalokkal beszélgetni a szerintük fontos fenntarthatósági kérdésekről, illetve hogy ezeket hogyan tudnám kommunikálni az ENSZ felé. A későbbiekben az ország minél több pontjára szeretnék eljutni.
Emellett természetesen az ENSZ központjaiban is gyakran megfordulok. Nemrég töltöttem el három és fél hetet New Yorkban, ahol főként a szociális, humanitárius és kulturális ügyekkel foglalkozó harmadik főbizottság munkájában vettem részt. Genfben szintén többször jártam már, néhány napja pedig a marokkói Marrakeshben vettem részt a 22. klímakonferencián (COP22).
– Mindezeken túl Londonban jársz egyetemre. Hogy tudod összeegyeztetni a kettőt?
– Nehezen. Ha bárki fontolgatná a jelentkezést az ifjúsági küldöttségre, annak azt javaslom, hogy sikeres pályázat esetén passziváltassa a tanulmányait arra az évre. Utólag visszagondolva nekem is sokkal könnyebb lett volna így, de most már végigcsinálom. Órákat folyamatosan ki kell hagynom, a vizsgákat viszont szerencsére nem kell halasztanom, mivel egy évben egyszer vannak. Szorgalmi időszakban főként esszéket írunk az elolvasott szakirodalom alapján, ez pedig nincs helyhez kötve. Persze így sem egyszerű, hiszen hetente átlagosan 2500-3000 szót kell megírnom, ami rendkívül időigényes. Nehéz összeegyeztetni a küldötti munkámmal, de nem megoldhatatlan.
– Itthon sok fiatalt egyáltalán nem érdekel a politika, nemhogy a nemzetközi, még a belföldi sem. Szerinted miért lenne fontos, hogy ez megváltozzon?
– Úgy gondolom, hogy a politika fogalmát némileg jogosan, de túlságosan leszűkítettük az elmúlt években. Politikát nem csak a politikusok tudnak csinálni, sőt! A szó eredeti jelentése “közélet”, így számomra a közös ügyeinket, problémáinkat, illetve az ezekről való párbeszédet jelenti. Szerintem ha innen nézzük, érdekli a politika a fiatalokat is. Vegyük például az oktatás kérdését, ami nyilván rengeteg embert foglalkoztat. Nemzetközi szinten is bőven vannak ilyen dolgok, még ha egy magyar kisvárosban elsőre távolinak is tűnik az egész.
A már említett klímaváltozás például szintén ide tartozik, csak konkretizálni kell: a mezőgazdaságot például nagyon hátrányosan érintheti, sőt, szélsőséges esetben akár még azt is megérhetjük, hogy egy napon kiszárad a Balaton. És ezek még a kevésbé felforgató következmények lennének. Mondok egy aktuálisabb példát, ami mindenki számára megfontolandó, bármi is legyen a személyes álláspontja.
Egész Európa, így Magyarország is nehezen kezelte a Szíriából jövő menekültáradatot, pedig itt egy 3-5 milliós tömegről beszéltünk. Ha viszont folytatódik a felmelegedés és megindul észak felé az afrikai Száhel-öv lakossága, reálisan ennek a tömegnek a többszörösére számíthatunk.
A világ egyensúlya szempontjából a klímaváltozás most a legkritikusabb kérdés, ebben biztos vagyok. Ezért kell nekünk, fiataloknak minden lehetséges módon kommunikálni a vezetőink felé, hogy igen is vegyék komolyan, hiszen a mi jövőnkről van szó.
– A pár hete New Yorkban elmondott beszédedet hallgatva az volt az első benyomásom, hogy rettentően profi szónok vagy. Ez ösztönösen ment neked, vagy időbe telt begyakorolni?
– Konkrétan retorikát soha nem tanultam, de az ENSZ modellezésben való részvétel nagyon sokat adott ilyen téren. Ennek keretében mindenkinek egy sajátjától különböző országot kellett képviselnie, egy adott problémát megoldva. Elég sok ilyen konferencián vettem részt, és rengeteget tanultam. Emiatt is szívügyem, hogy minél inkább elterjedjen ez a program Magyarországon, különösen a vidéki városokban, hiszen jelenleg szinte csak Budapesten működik.
– Az ENSZ-en belül mindenki pozitívan áll hozzátok?
– Azt gondolom, hogy nagyon fontos a tevékenységünk, még akkor is, ha a direkt eredményei elsőre nem annyira látszanak. Nyilván nem tudjuk egykettőre megváltani a világot, de maga a folyamat – tehát a fiatalok nézőpontjának képviselete – mindenképp nagyon fontos. A kérdésre válaszolva, nem mindenki örül annak, hogy létezünk. Talán leginkább azért, mert sokkal nyitottabban beszélünk és olyan témákba is belemegyünk, ami pár országot érzékenyen érinthet.
Egy nagykövet például háromszor élt reagálási jogával a harmadik főbizottság ülésén: megkérdőjelezte az akkreditációnkat és tulajdonképpen kijelentette, hogy szerinte nincs helyünk az ENSZ-ben. Az ilyen reakciók hallatán azért érzi az ember, hogy itt nem babra megy a játék, de ennek nem szabad plusz lámpalázat okoznia.
Az ifjúságnak ki kell állnia azért a jogáért, hogy komolyan vegyék. Annál inkább, mivel a hivatalos definíció szerint a világ lakosságának 50 százalékát tesszük ki. Ekkora tömeget pedig nem lehet ignorálni. Attól, hogy valaki 20, 18, vagy akár csak 16 éves, még nagyon is lehetnek intelligens gondolatai a világról.
– Ban Ki Munnal milyen volt találkozni?
– Jó élmény volt, Ban Ki Mun egy vicces fickó. Három éve már volt szerencsém látni őt, amikor a Corvinuson díszdoktorrá avatták, nemrég pedig egy hivatalos találkozó keretében fogadott. Azt gondolom, hogy annak ellenére, hogy külső szemlélők számára nem mindig tűnik jelentős kisugárzású vezetőnek, rengeteget tett a fenntarthatóság napirenden tartásáért. Tehát azért, hogy megállítsuk azokat a folyamatokat, amelyek borzasztó hatással lehetnek az emberiség egészére. Szinten nagy érdeme, hogy szívügyének tartja a fiatalok nézőpontjának figyelembe vételét. Ő az első főtitkár, aki hajlandó volt találkozni ifjúsági küldöttekkel, előtte senki nem vett bennünket ennyire komolyan. Sőt, külön követet nevezett ki főtitkár-helyettesi rangban azért, hogy a fiatalok számára fontos kérdésekkel foglalkozzon.
– Hogy néz ki a program finanszírozása, miből gazdálkodhatsz?
– Jelenleg semmilyen támogatást nem kapok, intenzív önkéntes munkának mondanám az ifjúsági küldöttséget. Sakkozom a tartalékaimmal, leginkább a családi hátteremnek köszönhetem, hogy csinálni tudom. Mindez izgalmas megoldandó problémákat tartogat: New Yorkba például úgy mentem ki, hogy nem tudtam, hol fogok lakni. Néhány napig a magyar ENSZ-misszió fogadott be, a maradék három hét viszont teljesen kérdéses volt. Végül egy kedves londoni ismerősöm mentett meg, aki véletlenül szembejött velem az ENSZ-ben, és felajánlotta, hogy ha nincs hová mennem, hozzá költözhetek. Így alakult, hogy a kollégiumi szobájában egy felfújható matracon élveztem a vendégszeretetét, ami egyébként zseniális volt!
Szerintem igazából lényegtelen, milyen körülmények között vagyok kint, ha cserébe sikerül az ifjúság érdekét képviselnem. Viszont a pályáztatással kiválasztott utódaim számára már fontos lesz támogatást szerezni. Általános helyzet szerint az ifjúsági küldöttek utazását, szállását és kint tartózkodásának költségeit fedezik a tagállamok. Nálunk erre egyelőre nem tudtak forrásokat elkülöníteni, de legalább már elindult maga a program, így azt gondolom, megérte bevállalnom az önerőt.
A jövő évre pedig az Emberi Erőforrások Minisztériuma már jelezte, hogy valamekkora összeget mindenképp szeretnének adni. Ez nagyon fontos lenne, hiszen rengeteg potenciálisan alkalmas jelöltet kizár a programból, ha rájuk hárul az összes költség. Ezért is dolgozom, a privát szférával is lesznek egyeztetéseim, hátha valamelyik nagyvállalat támogatásra érdemesnek találja az ügyet. Azt még fontosnak tartom itt megemlíteni, hogy habár anyagilag nem tud hozzájárulni a megvalósításhoz, a Külgazdasági és Külügyminisztérium nagyon komoly szakmai segítséget nyújt a feladataimban. Az összes ifjúsági küldött közül én kapom a legátfogóbb szakmai felkészítést és támogatást, ami hatalmas előnyt jelent a kinti munkámban.
– Nem fordult meg a fejedben, hogy te is elindulj a pályázaton?
– Nem, ez a 12 hónap éppen eléggé intenzív volt, illetve még lesz is. Jövő októbertől a disszertációm megírására szeretnék koncentrálni, addig viszont még rengeteg feladat áll előttem. Ami szeptember végéig hátravan, azt teljes energiával ki fogom tölteni. No meg részt is veszek a kiválasztásban! Áprilisban eldől, kik lesznek az új küldöttek, onnantól minél jobban igyekszem majd bevonni őket a munkába, hogy zökkentőmentes legyen az átmenet. Nyáron az országot már biztosan együtt fogjuk járni, ifjúsági fórumokat tartva.
– Hol szeretnél elhelyezkedni az egyetem elvégzése után? A diplomáciai pálya vonz inkább, vagy a magánszféra?
– Sokat gondolkodtam ezen, viszont amióta ifjúsági küldött vagyok, csak egyre jobban összezavarodom. (mosolyog) Egyelőre még nem tudom megmondani. Hosszú ideje nagyon érdekel a diplomácia, de azt gondolom, hogy a magánszférában is fontos lenne tapasztalatot gyűjtenem. Ezután pedig majd elválik, mi az, ami a legjobban fekszik nekem.
– Ennyi munka és tanulás mellett kikapcsolódásra is jut azért időd?
– Kevés, a barátnőm folyamatosan üti is a fejemet amiatt, hogy kevés időt töltünk együtt. Egyébként viszont imádom a zenét, hegedülök és zongorázom, illetve pár másik hangszeren is játszom. Amikor külföldre megyek, mindig az első dolgom, hogy megkeresem a zongorát. Így történt az ENSZ-ben is: a könyvtár alatt találtam egy előadótermet, oda jártam kikapcsolódni.