Az anyagkísérleti egyetemi kurzuson készített projekttel a betonban rejlő lehetőségeket kutatta Orbán Emese. A 24 éves nagykanizsai hölgy tárgykollekcióját kiállították a 33 év alatti művészek müncheni Talente nemzetközi tárlatán.
A kiállításon idén 32 ország 105 ifjú tervezőjének munkáit mutatták be 14 kategóriában, többek között üveg, kerámia, ékszer és textil témakörben. Ezúttal újdonságként vegyes csoportot is létrehoztak, ebbe tartozott bele minden érdekes módszerrel készült műalkotás. A Talente több mint tíz éve ad lehetőséget a fiatal tervezőknek a külföldi bemutatkozásra. A kiállítás nem mindennapi keresztmetszetét adja a legfrissebb trendeknek, és segít a harminc év alatti tervezőknek közelebb kerülni a kortárs dizájnélet krémjéhez.
– Mindig is érdekeltek a különböző művészeti ágak. A középiskolás évek alatt rajzszakkörre, énekkarra jártam, de több évig táncoltam és zeneiskolás is voltam – mesélte a 2011-ben a Batthyány-gimnáziumban érettségizett Orbán Emese. – Kikapcsolódásként lassan három éve az egyetem mellett is zenélek egy szimfonikus zenekarban.
Emese a középiskolai éveket követően a Budapesti Műszaki Egyetemre jelentkezett ipari termék- és formatervező mérnök alapképzésre, ahol 2015-ben diplomázott. Ezután a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) mesterképzését célozta meg, hogy a mérnöki vonatkozás mellett a dizájn művészeti megközelítésében szerezhessen ismereteket és tapasztalatokat. Így került a MOME dizájn intézetébe, ahol a tárgyalkotó tanszék egyik képzésén tanul, s ennek keretében több lehetősége van kipróbálni számos különböző technikát és technológiát is.
– Például volt egy olyan félév, amikor háromdimenziós nyomtatással és Arduino programozással foglalkoztam, míg máskor kerámiaedényeket is készíthettem – folytatta. – Emellett részt vettem egy érdekes dizájntúrán , ahol megismerkedtem egy olyan világcéggel, amely speciális, 3D-s nyomtatott kezeket készít végtaghiányos gyermekek számára.
Az egyetem jóvoltából pedig újabb lehetőségek nyíltak meg előtte. Emese különféle felületű öntőformákkal, anyagtársításokkal és betonfestéssel kísérletezett. Az így született Concrete Cube névre hallgató tárgykollekciója festett, bársonyos, domború és homorú felületű kockákat éppúgy tartalmaz, mint viasszal kevert, égetett, dekorhomokkal és dekorkövekkel rétegzett darabokat. Az experimentális alakzatok létrehozásának elsődleges célja a betonban rejlő lehetőségek feltárása és az anyag új megközelítési módjainak kutatása volt.
– A tárgyak egy féléves egyetemi tervezési kurzuson születtek, mely során a hangsúly a beton újfajta megközelítésén, újszerű alkalmazásán volt – tette hozzá. – Ezenfelül szabad kezet kaptunk az anyaghasználatot, valamint a funkciót és a formát illetően is. Engem főként az anyagtársítás és a különböző anyagokból készült öntőformák által generált felületek foglalkoztattak a legjobban. Az anyaghasználatot illetően kísérleteztem pigmentekkel, parafával, viasszal, üveggel, különböző papírokkal és festékekkel. A Concrete Cube kísérletek két szálon futottak. Az egyik esetben az öntőformákkal való kísérletezések álltak a középpontban, míg a másikban az anyagtársítás, a színezés és a festés innovatív módjai. A beton anyagszerűsége és közismert jellemzői így átalakultak, és új minőségek, hatások jöttek létre.
Szerencsére a müncheni tárlaton sem volt kötött a téma. A kiállításra tavaly október közepéig kellett jelentkezni a pályamunka webes feltöltésével, rövid leírással és képekkel. Az így regisztrált, több mint 600 jelentkező közül választotta ki a zsűri azt a 105 tervezőt, akinek végül kiállították a munkáit.
– November végén értesítettek, hogy beválogatták a 30 darab betonkockából álló munkámat. Elképesztően örültem, ez volt az első olyan projektem, amivel nemzetközi színtéren megjelenhettem – mondta. – Hatalmas élmény olyan alkotókkal együtt megjelenni, akik Amerikából, Kínából, Izraelből vagy éppen Norvégiából származnak, és nagyon inspiráló volt nemcsak képekről, hanem testközelből szemrevételezni ezeket az érdekes és innovatív alkotásokat.
Emesének azonban nincs ideje a lazításra. Most folyamatban van egy projekt a Magyar Zsidó Múzeummal és Levéltárral, emiatt izgatott, hiszen ez megvalósulásra vár. Még januárban tervezői csapatával egy hazai mobilszolgáltató épülő székházának hét emeletén található pihenőtereit kellett megtervezniük. Ötleteik ámulatba ejtették az építészirodát, így elképzelhető, hogy a jövőben együtt dolgozhatnak az épület megvalósításán. Sőt, nevezett egy nemzetközi dizájndíjra is, jelenleg pedig nagy erőkkel dolgozik a diplomamunkáján, amiben ugyancsak a betoné lesz a főszerep.
