Egy Ewing egyenesen Budapestről
Egedi Renátó, a WBO ifjúsági profi boksz bajnoka ragadozó lenne, nem pedig áldozat
„Tizenöt évesen még nem fájtak a pofonok, akkor a kesztyű még csak egy nagy párna volt a kezeinken. Aztán mire megerősödtünk, átfordult az egész szerelembe. Ha mindjárt elsőre egy húszéves vág állba, talán az utcára sem megyek ki többet, nehogy újra megüssenek, de tizenöt évesen megszoktam, hogy a pofon az nem fáj, és mire fájni kezdett, már nem érdekelt, hogy fáj” – idézi fel Egedi „Ewing” Renátó a kezdeteket. A WBO első magyar ifjúsági bajnok bokszolója nem Texasban, hanem Békásmegyeren nőtt fel, és ma olaj helyett az ökleiből él. Akárcsak kedvenc tévésorozata, a művésznevét adó Dallas, ő is hamar sikeres lett, ám reméljük, a következő epizódokra, sőt évadokra még nagyobb meglepetéseket tartogat...
(Még ha a népszerű amerikai széria hőseivel való párhuzam csak félkomoly is, hiszen Renátó igazi példaképe nem a fiktív Jockey Ewing, hanem az ökölvívóként nagyon is létező, egykori világbajnok Roy Jones Jr., sportemberként pedig a karjára tetovált kosaras, Michael Jordan.)
1. rész – Útkeresés
„Most vagyok huszonkettő, mindössze hét évvel ezelőtt kezdtem hobbibokszolni. A kortársaim egy része sokkal nagyobb ringrutinnal bírt, mégis nyeregettem ellenük, majd a KSI színeiben lettem amatőr Budapest-bajnok. A címért éppen azzal a barátommal vívtuk a döntőt, akivel együtt mentünk le először megtanulni a bunyót... Így persze igazi dráma volt a végén egymás nyakába borulni azzal, hogy van egy nyertes meg egy vesztes, most miért kellett ez?”
Az amatőr boksz mégsem vált be igazán Renátónak, aki rövidesen egy élelmiszeráruház-lánc óbudai üzletében találta magát, és – miközben továbbra is becsülettel edzett – árufeltöltőként töprengett azon, hogyan tovább. A sors besegített, éppen oda járt ugyanis vásárolni Gálfi „Gatto” András ex-kisvilágbajnok profi ökölvívó, aki emlékezett hősünkre az egyik edzőteremből, és a boltban többször is elbeszélgetve meggyőzte őt arról, hogy álljon profinak. Sőt Gatto vállalta a „kis Ewing” felkészítését is, ezenkívül sofőrmunkát adott neki, és bemutatta Rácz Félix promoternek.
2. rész – A szerződés
„Igen ám, de a négy próbameccset, amelyek alapján Félix döntött volna a szerződtetésemről, három nem túl látványos sikerrel és egy vereséggel zártam, ami csalódás volt. Azt gondolhatták, azért nem jön ki belőlem több, mert link vagyok és az is maradok, pedig csak fejben nem értem még be: hiába a sport volt az első az életemben, talán nem szakadtam meg eléggé a tréningeken. Már egy autómosóban dolgoztam, amikor a korábbi kiváló amatőredzőm, Marsi Laci újra rám talált, és a szárnyai alá vett a BSK edzőtermében, ahol mondhatni új családra leltem.”
A további családtagok: masszőr, személyi és erőnléti edző, táplálkozási tanácsadó. A fordulatot a karrierben az a Kiss Máté elleni – esélytelenebbként vállalt – dupla csata jelentette, amelynek mindkét felvonása döntetlent hozott, de már egy férfias, letisztult, elnyűhetetlen Egedi Renátót mutatott a nézőknek. Na meg Rácz Félixnek. A változás hatására mégis megköttetett a vágyott profi szerződés a Felix Promotionnel, és megnyílt az út a történelmi WBO-bajnoki címig.
3. rész – Az öv
„Amikor a címig vezető hat meccsből az elsőn Török Ferit padlóztattam, a ringből lefelé jövet ránéztem Lacira, és csak annyit mondtam: ezt bárkivel megcsinálom! Az amúgy strapabíró srác ugyanis nem egyetlen pofonomtól ült fenékre, hanem tudatosan építkezve őröltem fel őt, és zártam le a mérkőzést. Majd tényleg sorozatban sikerült hoznom ezt a formát, aminek hála, elfogadták a pályázatunkat a szeptemberi várpalotai címmeccsre, az ukrán Gorohovets ellen.”
Előzetesen jóformán csak a nyolc győzelmet és egy vereséget számláló mérlegét lehetett tudni a riválisnak, aki a közönségszórakoztató meccsen nem annyira technikásan, inkább ösztönösen bokszolt, ám éppen ezzel a tisztátalan harcmodorral állította izgalmas kihívás elé Renátót. Ő megoldotta: nem egész öt menet alatt háromszor küldte padlóra a kemény és szívós ellenfelet, akit leléptettek, majd a mi fiunk derekára csatolták a Bokszvilágszervezet szépséges övét.
4. rész – Titkok
„A siker egyik titka, hogy megtanultuk használni az ütőerőmet, amiről kiderült, hogy nagyobb, mint gondoltuk. Az ugribugri, odaszúrogatós stílus nem működött, ezért totyogósra váltottunk, ez stabilitást ad a mozgásomnak. Már nem billenek ki, sőt ha összecsimpaszkodunk, én forgatom el a másikat, erre korábban nem voltam képes, elfogytam az erőszakoskodásban. Mindez fontos, mert a profi bokszban hiába ügyeskedsz iksz meneten át, ha egy favágó aztán egy ütéssel kettévág. Amúgy is akkor nyugszom meg, ha mielőbb eltalálnak, és felmérhetem az ellenfél keze súlyát.”
De van egy másik titok is, mégpedig a segítő családi háttér, amiért a kis Ewing nagyon hálás. Édesanyjával és öccsével nőtt fel, akiken kívül ma már az édesanyja párjának, valamint kedvesének, Viviennek is sokat köszönhet. Kötődéseit megörökítendő magára tetováltatta többek között az anyuka és a tesó születési dátumát, sőt a nagyszülők csillagjegyét, egy oroszlánt is. Na meg az olasz feliratot: „Ha ringbe lépsz, ragadozó légy, ne pedig áldozat”. Hamarosan a most elnyert cím is felkerül a bőrére, a tervek szerint a Rocky című film egyik jellemző jelenetével egybevarrva.
5. rész – Az út
„A Németországban élő édesapám is követi a karrieremet, ő – noha csak én lettem élsportoló a családból – próbálkozott egy ideig műugrással, mutatott is meghökkentő dolgokat, ha együtt strandoltunk... Az ökölvívásban is elengedhetetlen a közönség szórakoztatása, mert amatőrben talán elég hazavinni az érmet meg az oklevelet, de profiként, ha túl kevés a pofon, elkapcsolnak rólad a laikusok. Ha pedig én magam nem élvezném eléggé a bunyót – unnám vagy meg lennék feszülve tőle –, mindkettő, vagyis az eredményesség és a nézők szórakoztatása is megdőlne.”
Úgy fest tehát, Renátó rátalált az útra, amelyen járva magának, a családjának és az egész magyar küzdősportközegnek bizonyíthatja: nemcsak a szorítón kívül, hanem a ringben is különleges karakter, akiből következetes munkával felépíthető akár a következő felnőtt világbajnokunk. De mivel a Dallas-sorozat bevezető miniszériája is megállt anno öt epizódnál, és a világsiker csak azután jött, most a kis Ewing történetét is félbehagyjuk itt. Azzal a megjegyzéssel, hogy legalább annyira várjuk a szó szerint ütős folytatást, mint annak idején a texasi tévéhősöktől!
Névjegy
Név: Egedi „Ewing” Renátó
Istálló: Felix Promotion
Súlycsoport: nagyközépsúly (76,2 kg)
Edző: Marsi László
Személyi/erőnléti tréner: Krasznai Gábor, Szergey „Misa” Medvedyev
Profi mérleg: 13 meccs – 10 győzelem, 1 vereség, 2 döntetlen
Masszőr: Skovronszky Zoltán
Kedvencek
Étel: „A legismertebb gyorsétteremlánc hamburgere. Szemét egy kaja jó kis ízfokozókkal, de mindig ugyanolyan: sosem melegebb vagy hidegebb, sósabb vagy kevésbé sós. Bűn, tudom.”
Zene: „Őrülten imádom a retrózenét! Nem is szórakozóhelyekre szeretek járni, inkább otthon vagy élő koncerten megőrülni a nyolcvanas-kilencvenes évek muzsikájára.”
Film: „Moziba szórakozni megyek, a vígjátékokat szeretem. A horrorok szerintem botrányosak, mind azonos sémára épül: sötétség, sejtelmesség, aztán valaki/valami visít, villan, fröccsen...”
Eg(y)ediségek
Renátó már tinédzserként imádta a tetoválásokat, ám édesanyja kérését tiszteletben tartva csak a tizennyolcadik születésnapja után varratott először. De akkor azonnal.
Karján egy bakelitlemez is látható, fölé írva angolul: „A ’90-es évek kölyke”, a hasán pedig ez olvasható (szintén angolul): „Egyenesen Budapestről”.
Gyerekként próbálkozott focival, ám dobni és kézzel elkapni jobban tudta a labdát, ráadásul jól is úszott, ezért – fél év kosárlabdázás mellett – egy ideig vízilabdázott.
Ma már ő is tart edzéseket hobbibokszolóknak, sőt serdülő teniszezőket is erősít a két sportág hasonló lábmunkája és dinamikus felsőizomzat-igénye miatt.
Jó tulajdonságaként azt emeli ki, hogy mindenkivel megtalálja a közös hangot; bármerre jár – „legalábbis szemtől szemben” – kedvelik, mert nem hangadó, de nem is szürke egér.
