VERRASZTÓ DÁVID: EGY OLIMPIAI DÖNTŐVEL TARTOZOM MAGAMNAK!
A „botrányhős”, aki mutogat, verekszik és „cserben hagyja” az olimpiai csapatot…
A vádirat szerint ez a világbajnoki ezüstérmes, az ifjúsági és rövid pályás versenyeivel együtt hétszeres Európa-bajnok 28 éves úszó jellemzése. A „Verrasztó ököllel ütötte a kis Gyurtát” című cikk az akkor 53 éves P. Tamás „olvasó-riporter” figyelemfelhívására született, akinek – noha fotót nem tudott mellékelni a sztorihoz – így is járt a 10 ezer forintos jutalom. A bulvár ítélete hamar megszületik, és a revolver újságírók ma kevesebb mint két nap alatt bárkit képesek lenullázni. A tömeg pedig kiabálja az „Éljen Hannibál, vesszen Nyúl!” rigmus mai változatát, nem törődve azzal, hogy ki zuhan a szakadékba…
„Odi profanum vulgus et arceo” – mondta Horatius, azaz „Gyűlölöm az egyszerű tömeget, és távol tartom”, persze, ezt ő sem tudta megtenni. Ma pedig, a „lájkok” világában sokan annyira beleszeretnek önmagukba, hogy 80.000 követő birtokában már csak menedzseren keresztül érintkeznek a külvilággal, vagy pénzt kérnek egy interjúért, esetleg előre megírják a kérdéseket és a válaszokat „isss” – ahogy Kádár János megnyomta a mondatai végét. Verrasztó Dávid 1988. augusztus 22-én született, egy évvel az első titkár halála előtt, már az új generáció képviselőjeként. Az olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok, jelenleg kiváló hasi sebész, dr. Verrasztó Zoltán és a világbajnoki nyolcadik és Eb-ötödik Gyúró Mónika gyermeke. Testvére, Verrasztó Evelyn, szintén Európa-bajnok, olimpikon és 52-szeres magyar bajnok úszó.
Első szóra és rendkívül készségesen nyilatkozott, noha nincs is saját rajongói oldala, nem utalt a menedzseréhez, sőt nem határozott meg „tabutémákat sem”…
Macerás ügyek
‒ Kezdjük az első vádponttal: 2010-ben, a 200 méteres vegyesúszás selejtezője után félreérthetetlen jelzéssel (középső ujj felfelé – a szerk.) tudattad valakivel a véleményedet. Enyhítő körülmény, hogy 400 vegyesen Eb-ezüstöt nyertél.
‒ Akkor még hülyébb voltam, mint 2011-ben, mert jól úsztam, viszont furán fejeztem ki az örömömet. 200 vegyesen jól úsztam, és tudtam, hogy négyszázon még jobb leszek! Ezt a jelzést egyébként úgy tízen, tizenketten vették magukra, de hatról biztosan tudok. Hogy valójában kinek mutattam, eddig nem derült ki, és nem is fog! Ma már úgy gondolom, hogy talán még néhány tizeddel jobban kellett volna teljesítenem, és az felért volna egy bemutatással!
‒ Szerelemféltésből orrba verted Gyurta Gergőt, aki állítólag túlzottan gratulált a barátnődnek, Joó Sárának. A hírek szerint a biztonsági őrök és akkori edződ, Virth Balázs fogott le…
‒ Húsz-huszonegy évesen még forrófejű voltam. Egy vita volt a barátnőm és köztem.
‒ Még mindig ő a barátnőd?
‒ Igen! És most ő is jól szerepelt az országos bajnokságon, 50 háton második lett. Visszatérve az esetre, semmi extra nem történt. Igaz, nem volt véletlen, hogy revansot akartam venni. Ezt régebben párbajjal intéztek el. Semmi komoly sérülés nem történt, csak kakaskodtunk, lökdösődtünk.
‒ Akkor mégis hogyan lett belőle országos sajtóhír, botrány?
‒ Azt a mai napig nem tudom, hogy a sajtónak ez kitől ment ki, és hogyan. A barátnőm egyébként nagyon nem örült neki, mert nem szereti, ha elveszítem a fejem, ha feleslegesen kakaskodok. Azóta már többször elnézést kértem, de meg lettem bélyegezve, tudom, hogy megy ez, én lettem a fekete bárány. Persze volt egypár rossz húzásom.
‒ A legutóbbi botrány a 2016-os olimpiához kötődik, ahol a 400 vegyes után otthagytad az olimpiát, és hazajöttél…
‒ Eredetileg is úgy beszéltük meg a szövetségi kapitánnyal, Hargitai Andrással és az edzőmmel, Molnár Ákossal, valamint apával, hogy a négyszáz vegyes után megvitatjuk és eldöntjük, úszom-e. Egy 12. hely után a rosszabbik számomban már nem akartam további kudarcot. Hangsúlyozom, senkit sem ütöttem el a lehetőségtől, és hazautaztam. Nekem az első jegyem eredetileg is arra a napra szólt, de így emlékezetes dátum lett számomra 2016. augusztus tizedike. Másnap ez úgy jelent meg, hogy „cserbenhagytam az országot”. Az az igazság, hogy engem sokszor megvédhettek volna, de erre nem került sor sosem…
‒ Haragszol valakire?
‒ Még azt sem mondhatom, hogy haragudnék bárkire is. Nekem dr. Kárpáti Róbert a sportpszichológusom, aki mostanában nagyon elfoglalt, mert dolgozik a Fradi labdarúgócsapatánál és még sok helyen. Ő nemcsak a pszichológusom, hanem egy kicsit több is annál.
‒ Barát?
‒ Egyértelműen! Az olimpia előtt ő sem érezte, hogy baj van, hiszen akkor nekem minden sikerült pontról pontra. Csináltam még júniusban egy ugyanolyan napot, mint a verseny, ahol azzal az idővel, augusztus hatodikán, olimpiai ötödik lehettem volna! Akkor ott olyan dolog ért véget, amiért öt-hat éven keresztül dolgoztam, dolgoztunk. Ez nem más, mint a Jövő SC. 2012, azaz London óta azon küzdöttünk apukámmal is, hogy együtt örüljünk a sikernek. Ebben a munkában benne volt apukám, anyukám, a húgom és Sári is.
A „JÖVŐ” BEFEJEZŐDÖTT
‒ És akkor vége lett a JÖVŐ-nek?
‒ Evelynnel, a húgommal eljöttünk a Jövő SC-ből a BVSC-be, és komolyan úgy éreztük, hogy erre ráment a családunk, hiszen ott apukám volt az edzőm is.
‒ Az apa és fia edző-tanítvány viszony ritkán jön be…
‒ Nekünk majdnem bejött, majdnem sikerült. Tavaly áprilisig nagyon sínen is voltunk, ám gokartozás közben eltört a bordám, és másfél hetet nem edzhettem! Ez Kecskeméten történt. Volt egy gokartom… és a bordám egyszerűen megadta magát. Hiába, a 27-28 lóerő már keményen rezonál, a bordám pedig eltört. Ez egy fáradásos törés volt, hiszen nem ütköztem, nem csúsztam ki. Felelőtlen voltam, megittam a levét. Most már nem is gokartozom, vigyázok magamra! Huszonnyolc éves vagyok, van maximum négy évem, és ennyi a karrierem… Egyébként Rio után pár hónapja másképp élem az életem, máshogy érzem magam, amihez van egy kis köze a magánéletemnek is. Meg is lepődtem, hogy ennyire jól ment az úszás. Egy-két dologra rájöttem, azóta azokba kapaszkodom. Három komoly versenyen indultam, és mindhármat megnyertem. Megjavítottam a legjobb eredményemet, amivel az olimpián negyedik helyezett lehettem volna. Mindenesetre egy olimpiai döntővel tartozom magamnak! Ha végiggondolom, volt bennem egy olimpiai érem, ez most már számomra tiszta, mivel 4.10.01-et úsztam márciusban, és 4.09.80 volt az olimpiai bronz. Ennyi biztosan volt bennem. Hogy maradt-e, azt nem tudom. Ráadásul a férfimezőny elég kemény.
‒ Addig is lesz itthon egy vizes-világbajnokság idén nyáron…
‒ Egyértelmű célom, hogy a 4.09.90-es időmnél jobbat ússzak!
‒ Ez most mire elég?
‒ 4.09.80 volt az olimpiai bronz, nemigen hiszem, hogy a világbajnokságon ennél rosszabb idővel érmet lehetne nyerni.
‒ Olvasom, hogy „2 milliós csekket kapott a hétvégén Hosszú Katinka és Verrasztó Dávid”. Ennyit ért a francia Golden Tours-győzelem?
‒ Azt ilyenkor nem írják le, hogy ebben három hónapos munkánk volt az edzőmmel, Molnár Ákossal, akinek ilyenkor 15 százalék jár. A versenyt a francia Eurosport közvetítette Nizzából, Marseille-ből és Amiens-ből. Visszatérve a pénzre, egy focista is ennyit keres, csak euróban, és a magyar bajnokságban is öt-hét milliós fizetésekről hallani.
‒ Azért ne hidd, hogy egy NB I-es csapatnál nincsenek ennél jóval alacsonyabb fizetések. Ez egyébként irritál téged?
‒ Nem, de ezért járok Franciaországba versenyezni, mert nem lehet összehasonlítani egy úszó, asztaliteniszező vagy egy egyéni sportot űző sportoló és egy csapatsportágban versenyző keresetét. Ez a francia verseny annyira színvonalas, hogy három állomásán részt vett korábban Hosszú Katinka, még korábban Biczó Bence és Kenderesi Tamás is.
‒ Kémeim jelentették, hogy abban látod a siker titkát, hogy lemész az uszodába, és négy órán keresztül semmit nem eszel…
‒ Ezt ki mondta?
‒ Nevet nem mondhatok, de Wladár Sanyi barátom.
‒ Állandóan ezzel húz! Persze igaz! Van, hogy reggel hattól délelőtt tíz óráig semmit sem eszem, valahogy nem kívánom a reggelit. Pedig egyébként nagyon szeretek enni, és hajlamos vagyok a hízásra is. 2015 végén nyolc kiló feljött rám, amitől áprilisra sikerült megszabadulnom.
‒ Hogy’ jött fel a nyolc kiló? Ezt én el sem tudom képzelni. (Közben végignézek a körülöttem ülő Dávidon és barátján, Viktorin Tamáson meg az ő barátnőjén, és csendben elszégyellem magam. Szigorúan „súlyilag”. – A szerk.)
‒ Két időzóna oda-vissza, mindezt általában másfél hét alatt. Örültem, hogy hotelt, ágyat, kaját látunk, és közben „mellesleg” versenyezni is kell. Rám ez olyan hatással volt, hogy jöttek fel a kilók.
‒ Mivel ez a téma annyira idegen és ismeretlen előttem, váltsunk is! A legutóbbi hírek arról szóltak, hogy éppen te akadályoztál meg egy uszodai bunyót, amikor Shane Tusup a debreceni úszóbajnokságon hangosan üvöltve kérte számon edzőjét, Darren Wardot, akivel aztán szerződést is bontottak.
‒ Ha nem állok közéjük, akkor nagy baj lehetett volna! Darren egy kétméteres gyerek, ráadásul skót! Láttam, hogy készülődik a balhé, forr a levegő, és úgy gondoltam, az ob utolsó napján nem kellene verekedésnek lennie, mivel annak kimenetele beláthatatlan lett volna…
‒ Hogyan fékezted meg őket?
‒ Közéjük álltam és azt mondtam Darrennek, hogy ennek nincs értelme, ennél ő sokkal több, minthogy itt bunyózzon!
‒ A veszekedés azon robbant ki, hogy Shane Tusup Darren Wardot tette felelőssé, hogy a férfiváltó nevezési problémák miatt nem indulhatott az ob-n. Azóta megtudtuk, hogy a konfliktus a „klub belügye”, és a felek már el is váltak egymástól. Nem sok egy kicsit a balhé mostanában az úszók körül?
‒ Ott van Tóth Ramón ügye, akit nagyon megviselt a róla kikerült meztelen képpel kapcsolatos történet. Én nem hiszem el róla, hogy bármi rosszat csinált volna, azt meg különösen nem, hogy ő pedofil! Egy meztelen kép, mely ráadásul régebben készült… Ismerek olyan embert, akiről van ilyen meztelen fotó, na ha az kikerülne, és leközölné ez a portál, akkor nagy balhé lenne! Ramón azt a képet a barátnőjének küldte, és jóval korábban készült. Mi megdöbbentünk, ő teljesen kiborult, pedig nem csinált semmi olyat, ami miatt ezt érdemelte volna. Nagyon meglepett ez az egész ügy. Ő is meg lett bélyegezve.
‒ Barátok vagytok?
‒ Igen. Nagyon sajnálom, ami vele történt, ráadásul tudom, hogy megy ez, mivel nekem is volt néhány rossz húzásom, aztán én lettem a fekete bárány…
BORÓKÁS VADDISZNÓCOMB ASZALT GYÜMÖLCSÖKKEL ÉS MUSTMÁRTÁSSAL
‒ Azt mondtad, hogy még négy éved van az úszásból. Most 28 éves vagy, akkor 32 leszel, de mi lesz az úszás után?
‒ Hogy utána mi leszek, még nem döntöttem el, de ez a vébé még fontos, mégiscsak itthon van. Az az igazság, hogy túl sok minden érdekel. Van például szakácsvégzettségem, versenyekre járunk Viktorin Tamás barátommal, akivel már nyertünk is egy bronzot Etyeken.
‒ Mi volt a bronzérmes étel?
– Borókás vaddisznócomb aszalt gyümölcsökkel és mustmártással.
‒ Egyből gondoltam…
‒ Tudunk palóclevest, de erdei gombás marhapörköltet is. Legújabb hobbim pedig a kávék és teák készítése, már-már művészi szinten csinálom, mutatok egy képet is a telefonomon!
(Mutat. Tényleg jól néz ki. Levélmintás.)
‒ Valami komoly terv?
‒ Vannak retró autóim is! Most egy régi UAZ és egy kék Barkas. Ezeket adom bérbe, vagy „taxizom” velük, azaz szállítom a barátaimat. Jelenleg azonban csak a világbajnokságra koncentrálok, úgy is mondhatnám, hogy most van az „újratervezés” a vizes-vébéig.
‒ Hány lájk egy menedzser?
‒ Szerintem úgy 30.000 után, de nekem nincs külön fan page-em; Evelynnek van, de ő sem mindig ezt az úszós dolgot nyomatja, hanem divattal, utazással foglalkozik, ezeket nagyon szeretik a rajongók. Menedzserem azért nekem is van, de tőlem idegen az a világ, amikor pénzért nyilatkozik valaki. Én nem tudok bemondani egy számot azért, hogy nyilatkozzak, mert én örülök, ha hívnak! Azt kértem a menedzseremtől, ha hívnak, akkor ne legyen akadály, ne hárítson. Azt még nem tudom, mit fogok csinálni az úszás után, de én mindig gondoltam a jövőre is.
‒ És gondolsz még a Jövő SC-re?
‒ Nem merengek a múlton, de sajnálom a „JÖVŐT”! Tudod, együtt nőttünk fel, egy család voltunk Széles Sándorral, aki most nagyon rosszul van, Kovácshegyi Ferenccel, Virth Balázzsal, Fehérvári Balázzsal, Horváth Péterrel és a Gyurta testvérekkel, akiket nagyon jól ismerek, és apával. Igazi család voltunk, és együtt többre mentünk volna… Na megyek haza, csinálok egy jó kávét magamnak!
