Huszonhét esztendős. Jogász akart lenni, az lett. Az oktatás volt az egyik álma, most oktat. Egyenruhát öltött volna, már abban dolgozik. Dr. Bangó Zoltán önkéntes műveleti tartalékos századossal, a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely terrorellenes munkacsoportjának munkatársával beszélgettünk realitásról, álmokról, okokról, következményekről, célokról és küldetéstudatról.
Hogyan kerül valaki huszonhét éves korára a Honvéd Vezérkar tudományos háttérelemző csapatába? Honnan ered az érdeklődése a társadalomtudományok iránt?
Még a középiskolából. Nem értelmiségi családból származom, de szüleim világos akarata volt, hogy minél többet és minél jobb helyeken kell tanulnom. 1997-ben beírattak az akkor alapított Bornemisza Péter Általános Iskola és Gimnáziumba. Rendkívül erős képzés folyt, a tanítási módszerek is az átlagtól eltérőek voltak. Nem az információhalmazt próbálták az agyunkba gyömöszölni, hanem már egészen korán arra tanítottak, hogy a megadott információk alapján önállóan tudjunk gondolkodni és véleményt alkotni. Felső tagozatban a filozófia-teológia tanárom, valamint az osztályfőnököm, egy kutató-történész lettek a pártfogóim és mentoraim. Szigorúak voltak, de nagyon inspirálóak. Tizenhét éves koromra már tudtam, hogy a joggal szeretnék foglalkozni. A filozófia-teológia órákon aktívan gyakoroltuk az érveléstechnikát, sikeres voltam benne, és már akkor gyanítottam, hogy később ez a tudás hivatásom alapjait is jelenti majd. A jogászi pályához a filozófiai alapú gondolkodás egyébként is elengedhetetlen, ráadásul, amikor felvettek az ELTE-re, rájöttem, hogy számos területen ugyanazt kell csinálnom – csak komolyabb szinten -, mint amit a középiskolában, azaz egy adott adathalmazt kell értelmeznem és érvelnem mellette - vagy ellene. Eleinte úgy gondoltam, hogy polgári joggal fogok foglalkozni. Egészen addig, amíg másodéves nem lettem, és bele nem kóstoltam a büntetőjogba. Lenyűgözött a mesterien felépített rendszere. Felvettem a kurzust, harmadévben pedig jelentkeztem demonstrátornak, azaz a segédtanszemélyzet tagja lettem.
Oktatói ambíciók?
Mindig is szerettem volna tanítani, ez volt életem egyik álma. Azért is kezdtem el a diplomám átvétele után azonnal a PhD-képzést, hogy részt vehessek a tanszék oktatómunkájában. Így is lett.
Bár praktizál és oktat, miközben beszélgetünk, egyenruhát visel. Hogyan lett önkéntes műveleti tartalékos katona?
Ez volt a másik álmom. Egész életemben vonzódtam a honvédséghez. Dédnagyapám huszár volt, így családi gyökerei is vannak a döntésemnek. A közvetlen kiváltó oka a jelentkezésemnek azonban dr. Besenyő János ezredes, a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely vezetőjének személye volt. Egy konferencián ismertem meg, előadóként vett részt rajta. Nagy hatást tett rám, hibátlan logikával érvelt az adott témában. Beszédbe elegyedtünk, majd évekig tartottuk egymással a kapcsolatot. Aztán egyszer csak felhívott, hogy az általa vezetett kutatóhelyen vannak önkéntes tartalékos katonai státuszok, nem lenne-e kedvem csatlakozni az itt folyó munkához. Azonnal igent mondtam, és jelentkeztem tartalékosnak. Szerencsés vagyok: három legyet ütöttem egy csapásra, hiszen egyenruhát húzhattam, a honvédségnél a legkomolyabb tudományos-kutatói csapatban a szakterületemmel foglalkozhatok, ráadásul a tartalékos rendszerben az oktatói munkámat sem kell elhanyagolnom az egyetemen.
Milyen konkrét feladatot kapott?
A Kutatóhely frissen megalakult terrorellenes munkacsoportjának lettem a tagja. A csoport elsődleges célja, hogy tudományos alapú elemzéseivel és javaslataival segítse a Magyar Honvédség és a biztonsági helyzettel foglalkozó döntéshozók munkáját a hazánkat érintő esetleges terrorfenyegetéssel vagy annak veszélyével kapcsolatban. Jelenleg egy tanulmányon dolgozom a különleges jogrend idején bevezethető rendkívüli intézkedések kapcsán, pontosabban, hogy egy ilyen esetben hol és milyen szabályozás alapján vonható be a Magyar Honvédség a védelmi feladatok ellátásába.
Különleges jogrend alatt mit értünk?
Békeidőben egy demokratikus társadalomban élesen elkülöníthető ágazatokban működik a hatalom gyakorlása. Háborús állapotban, háborús veszély, terrorcselekmény elkövetésekor vagy annak veszélyének fennállása esetén a hatalmi ágak ezen elosztása működésképtelen lenne. Semmilyen intézmény nem vitatkozhat hetekig egy törvényjavaslatról, miközben percről-percre változhatnak az események. Különleges jogrend alkalmazásakor a hatalomgyakorlás koncentrálódik. Az amerikai és más prezidenciális rendszerek esetében egyetlen személy, az elnök, nálunk az Alaptörvény értelmében a legtöbb esetben egy szervezet, a Honvédelmi Tanács vagy a kormány kezében összpontosul.
Miért szükséges a különleges jogrend kapcsán a magyar katonák helyzetével foglalkozni?
A honvédség bevonása ebben az esetben szükséges, erről nincs vita. Egy egy évvel ezelőtti felmérésben a megkérdezettek nyolcvan százaléka válaszolta azt, hogy terrorfenyegetettség esetén a magyar katonákat be kell vonni a védelembe, s a hangsúly a kell szón van. Ez persze nem csak elvárást jelez a társadalom részéről, hanem bizalmat is. Foglalkoznak jogszabályok ezzel a lehetőséggel. Azt tartalmazzák, hogy egyes esetekben a honvédség bevonható különböző feladatokba, ha a rendőrség egyedül nem elégséges annak ellátására. A konkrét jogosultságokat azonban részletesen és kimerítően kell szabályozni. A különleges jogrend állapotában a Honvédelmi Tanács által kihirdetett rendeletek szabályoznák a honvédségi jogköröket. Itt jön a képbe az én mostani feladatom. Úgy vélem, ennek a szabályozásnak a megfelelő ideje nem a probléma felbukkanásakor van, hanem előtte. Amikor bekövetkezik az esetleges baj, akkorra már a szervezet és annak minden tagja legyen tisztában a jogosultságaival. A probléma előtt kell kidolgozni egy szabályozási rendszert a probléma megoldásának érdekében. Konkrétan: milyen feltételek mellett, hogyan és pontosan milyen jogosultságokkal alkalmazható a Magyar Honvédség különleges jogrend idején? Pillanatnyilag vannak még nyitott kérdések, amelyekre rendkívül precíz válaszokat kell adnunk. A tanulmányomban erre is kísérletet teszek.
Ezek szerint konkrét javaslatokkal él?
Igen. A nemzetközi tapasztalatokat – főleg az USA eljárásrendjét - figyelembe véve kollégáimmal igyekszünk pontos javaslatokat is megfogalmazni. Hangsúlyozom, ez egy szakmai tanulmány, amelyet a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely, mint szakmai szerv készít. A javaslatot természetesen több szervezet is véleményezni fogja, hiszen nem csak mi foglalkozunk szakmai szinten a kérdéssel. Ha ez a vélemény konszenzusra jut, akkor a következő lépés már a politikai döntéshozóké.
Mi motiválja, mi az, ami ennyire gyorsan hajtja előre újabb célok felé? Mi a következő?
Bármilyen furcsán hangzik, az évek folyamán kialakult bennem egy belső küldetéstudat. Hiszem, hogy az ember pályája személyiségének lényege szerint alakul. Vallom, hogy az ember akkor tud sikeres és kiteljesedett életet élni, ha a személyisége ezen lényegét jelentő kvalitásokat önmaga érdekén túl is kamatoztatni tudja. Én a tudásomat és a tehetségemet valamilyen módon embertársaim javára akarom fordítani. Tanítani is ezért szeretek, mert a diákokkal együtt élem meg azt a folyamatot, amikor átadom a tudásom. Miattuk és nem csak magam miatt csinálom. Csak akkor élhetek teljes életet, ha figyelembe veszem a sajátomon túli, lényegesebb szempontokat is. Ebbe természetesen beletartozik a hazám is, amelynek érdeke sokkal fontosabb, mint az enyém. Nem tudom, hogyan alakul a jövő, de nagy álmom teljesült azzal, hogy itt vagyok. Amennyiben kapok lehetőséget, hogy még többet tudjak tenni, élni fogok vele. Ha ezt szerződéses katonaként tehetem meg, egy pillanatig sem fogok habozni.