Interjú Kozma Katával, az év zeneszerzőjével
Vannak olyan tehetségek, akik a háttérben munkálkodnak, és elképesztő, amit véghezvisznek. A mai interjú egy ilyen lányról szól, Kozma Katáról, aki zeneszerző, előadóművész és női producer. Huszonnyolc éves korára olyan sikerek vannak a háta mögött, mint a Junior Artisjus díj, vagyis az év zeneszerzője díj. A Berklee of Collage Music-on folytatott tanulmányokat, és ő szerezte a 17. FINA világbajnokság zenéjét is. Engedd, hogy átjárjon a zene és magával vigyen!
„A zeneszerzés mindennap más, és mindennap új, abba nem lehet beleunni.”
Ki vagy te, Kozma Kata?
Zeneszerző, producer és hangszerelő vagyok.
A női producer viszonylag ritka, mint a fehér holló, jól gondolom? Hogyan alakult ki ez nálad?
Abszolút fehér holló, nem is vagyunk sokan a piacon, Magyarországon meg egyébként sem. Tinédzser koromban kezdődött, voltak olyan számok, melyeknek tetszett a hangszerelése eredetiben, ezért elkezdtem kísérletezni. Átültettem az adott műfajt egy másik zenei világba. Az áttörést Beyonce Single Ladies száma hozta meg a Berklee-en, amit pop stílusból hangszereltem jazz-re.
Mik a legismertebb zenéid?
Children of Distance – Barátként Búcsúzom, Sas Tamás filmjének főcímzenéje, a Szélcsend (Lull) c. dal, Sanura: View From The Q (USA), Hien: Lullaby (szöveg), Hello Hollywood főcímzene, Szabó Ádám – Together
Mikor kezdődött a kapcsolatod a zenével?
Ötéves koromban. Képzeld el, hogy mindig dudorásztam, akárhová mentünk az utcán, a boltban, játszótéren, étteremben, megállás nélkül dúdoltam. Már suli előtt elkezdtem külön zenei foglalkozásokra járni. A zene kisgyerekkoromtól végig kíséri az egész életemet. Zongorázni előbb tudtam, mint írni.
Nagyot ugrunk az időben, 18 éves korodig. Nem úgy alakult akkor az életed, mint általában a korodbelieknek… Álmodtál egy nagyot a gimnáziumban, és jelentkeztél a Berklee of Collage Music nevű, világhírű zeneiskolába.
Valahogy így! Ezt az egész felvételit megelőzte egy Berklee-s nyári mester kurzus Olaszországban. 16 éves voltam, a szüleim elengedtek, és mentem. Rögtön tudtam, hogy nekem ez a közegem. Onnantól kezdve minden nap arra gyúrtam, gyakoroltam, hogy sikerüljön a felvételim és az ösztöndíj. És sikerült! Teljes ösztöndíjjal végeztem el a sulit.
A Berklee-n milyen szakra jártál?
Zongora és előadóművészet.
18 évesen fel tudtad fogni, hogy ez mekkora lehetőség, mekkora kincs van a birtokodban?
Sejtettem, de akkor még nem volt mögöttem elég tapasztalat, hogy ezt megértsem.
Hihetetlen a történet! Egy kislány kimegy Amerikába, ahol a tehetségének, kitartásának köszönhetően jönnek a lehetőségek, a kapcsolatok, fantasztikus munkák. Ahogy hallgatlak, olyan érzésem van, mintha semmilyen korlát nem létezne, nem lenne határ.
Számomra a zene az, amit lélegzem, természetes része az életemnek, így el sem tudnám képzelni, hogy mást csináljak.
Hogyhogy nem éneklés lett zeneszerzés helyett, hiszen kristálytiszta hangod van?
Nem tudnám és nem is szeretném minden nap csinálni, ellentétben a zeneszerzéssel. Az éneklés egy másfajta hangszertudás. Hobbi maradt.
A belső hang, a spiritualizmus mennyire van jelen az utadon? Mennyire köt össze a dallamokkal?
Egyre inkább igyekszem ego nélkül alkotni, és realizálni, hogy amit csinálok, azt nem én irányítom.
Mesélj, kérlek, arról, mik voltak eddig a legkiemelkedőbb zenei élményeid?
Egyik legkiemelkedőbb zenei élményem, amikor a világ öt legjobb feltörekvő női jazz zongoristája között lehettem 2010-ben Washingtonban, a Kennedy Centerben.
Zeneszerző és zongorista vagy, dalszövegeket írsz. Dolgoztál már filmbetétdalon is, A Dalban voltál társszerző. Annyi minden voltál és annyi minden vagy; azon elgondolkodtál már, hogy mennyi minden lehetsz még?
Ami fontos számomra, hogy önmagamból a maximumot tudjam kihozni minden zenei szituációban. Zenészként életünk végéiig fejlődünk és alakulunk, hogy hová, az a jövő zenéje.
Meghódítottad Amerikát, és most mégis itthon vagy. Hova tervezed az életed?
Nagyon Amerikába terveztem, de kellett egy kis csend. Az embernek vannak tervei, és van egy életútja. Melyiket követed? Az egyetem után New Yorkba költöztem, és rájöttem, hogy nem elég előadóművésznek lenni, szeretnék megtanulni hangszerelni, dalokat írni. New Yorkban akkora zaj van és káosz, hogy az ott nem ment. Úgy döntöttem, hogy itthon leszek, és itthonról bármikor ki tudok menni. Azóta találnak meg a legjobb munkák. Viszont rendszeresen járok az USA-ba.
Otthon érzed magad ott is és itt is? Érzésekben egyszerre vagy amerikai és magyar?
Életérzésben amerikai, de az európai gyökereim iszonyú fontosak számomra! Úgy gondolom, ennek a kettőnek az ötvözete vagyok zenében is, és az életben is.
A szakmai tudásodon kívül mit kaptál Amerikától?
A világszemléletemet.
Szakmailag nagyon toppon vagy itthon és az óceán túlpartján is, viszont Magyarországon a neved annyira nincs a köztudatban. Miért van ez?
A szakmában sokan ismernek, de elég rejtőzködő típus vagyok.
Az Eurovíziós Dalfesztiválon is szerepeltél, mint társszerző. Kiállsz a zenédben megemlített ügyekért?
Szabó Ádámmal és Somogyvári Danival írtunk közösen egy dalt, a Together-t. Különböző szociális problémákat dolgoz fel. Az egyik a tiltott, stigmatizált szerelem, vagy a különböző tabu dolgok, amelyeket a társadalom nem fogad el. A kitaszítottság, a bevándorlók kérdésének problémája, a másság, a diákok egyéniségének elnyomása. Az állatvédelem mellett maximálisan ott vagyok. Van két kutyám, nemlétező körülmények közül fogadtam örökbe mindkettőt. Ők a kis mindeneim, a szemem fényei. Nagyon fontos, hogy az állatoknak segítsünk, mert nekik még hangjuk sincs, hogy elmondják, mi a baj.
Amikor alkotsz, mi megy benned végbe?
Amikor dalt írok, az többnyire ösztönösen jön. A szövegen mélyebben kell gondolkodnom. Ilyenkor belebújok egy gondolatba, egy képbe. Kinézek az ablakon és azt látom, hogy milyen szépen fújja a faleveleket a szél és elképzelem, hogy ezt egy szerelmes csalódott lány nézi. Elindul a fejemben, hogy hogyan tudnék párhuzamot vonni a szereplő és a levelek között? Mit gondolhat a lány? Mi van a szívében? Mi a kapcsolat a lelke és a falevelek között?
Itthon volt olyan katarzisos élményed a zenével kapcsolatban, mint Amerikában?
Nagy szerencsém volt kiskoromban. Sok helyen fordultam meg, mint pici zenész, pici énekes. Presser Gáborral fantasztikus dolog volt együtt dolgozni, ő hatalmas példaképem. A lemezén énekeltem és koncertjein is felléptem vele. Nála éreztem azt, hogy minden egyes pillanatból és mozdulatából annyit tanulok, mint senki mástól. A másik Dés László, aki egy csodálatos zeneszerző. Írt egy filmzenét, amit én énekeltem fel. 11 éves voltam akkor, és úgy éreztem, hihetetlen, hogy ezt a gyönyörű dalt én énekelhetem el. A velük való közös munka örökre szóló élmény.
Milyen céljaid vannak?
Szeretném, ha a munkásságom túlélne, szeretnék valami maradandót alkotni. Plusz, körbeutazni a világot! Aztán egy magyarországi Berklee-t alapítani.
Kikkel dolgoztál kint Amerikában?
Huh, ez egy eklektikus lista! Michael McDonald, Terri Lyne Carrington, Lalah Hathaway, George Duke, Nona Hendyx, Ryan Tedder, Esperanza Spalding és még sokan mások, köztük Grammy-díjas zenészek.
Legnagyobb büszkeséged?
Azt hiszem, amire a legbüszkébb vagyok, az egy még ki nem jött dal, aminek a címe „We are one”. Ez egy jótékonysági világszervezet zenéje lesz az idén, és ennek a dalnak a megszületésére és a körülményeire vagyok a legbüszkébb.
Meséld el a történetét, mitől olyan különleges?
Kaptam egy megkeresést, hogy jótékonysági célra írjak egy kampánydalt alapítványok részére. Segítsek, hogy ez a dal minél több helyre elérhessen, és szárnyaljon. Kipattant a fejemből, hogy én egy csodálatos közegből jöttem, ahol rengeteg tehetséges zenész van, és két pont van a világon, ahol a profi zenészek összegyűlnek. Los Angeles és New York. Eldöntöttem, ezt a dalt ott fogom megírni, Los Angeles-ben. Összeszerveztem 20 embert a világ 20 pontjáról. Egy olyan koncepciót képzelj el, mint Michael Jackson „We are the world” című dala. Stúdió, sok ember, nagyon jó hangulat, hosszú hónapok szervezése.
Milyen területen munkálkodsz még?
Reklámzenéket írok, amit nagyon szeretek, mert dinamikus, gyors lefolyású, lényegre törő munka.
Idén kaptál egy különleges díjat…
Ez a Junior Artisjus díj. Az év zeneszerzője lettem. Nem olyan régen alapították, azért, hogy 30 éven aluliak is kaphassanak díjat.
Mi van még a tarsolyodban 2017-re?
Az idei FINA világbajnokság zenéje, egy nagyjátékfilm, új produceri és szerzői munkák. Magyarország történetében először fordul elő, hogy képviseljük majd hazánkat négy másik szerzőtársammal együtt, mint magyar zenei nagykövetek Nashville-ben, Amerika dalszerző központjában. Bebizonyítjuk, hogy magyarként nemzetközi színvonalon is tudunk dalokat írni, és megálljuk a helyünket a világ zenei piacán. Emellett amerikai sorozatoknak és reklámfilmeknek írok dalokat. Olyan híres zeneszerzővel, mint Desmond Child (Bon Jovi) és producerrel, mint Void Stryker fogok együtt dolgozni.
Egyértelműen szupervumen vagy, ezt nem lehet megkérdőjelezni, de te kiket tartasz annak?
Elsődlegesen a nővéremet, Kozma Lizát. Amit ő nőként, a szakmájában és emberileg elért, az fantasztikus. Emellett azokat, akik hisznek önmagukban és képesek feltételek nélkül szeretni, bátrak, és leküzdenek minden akadályt, ami előttük van.
Csodálkoztak már azon, hogy nőként, ráadásul ilyen fiatalon ennyire sikeres vagy?
Megkaptam már, hogy nem gondolták volna, hogy egy nő ilyen zenét tud írni. Ez szexista szöveg, mint ahogyan a szakma maga is sokszor az, szóval azt elérni, hogy tiszteljenek a bizniszben, az szupervumen dolog, főleg, ha fele annyi idős vagy, mint a team, akikkel dolgozol.
Volt már úgy, hogy a zenéd annyira célba ért, hogy te is meghatódtál?
Felkért egyszer a Hangya közösség (állatvédők), hogy írjak zenét egy figyelemfelhívó kampányhoz, amely a rászoruló kutyusoknak segítene, a bevételből kutyaházat építenének. A zene elkészült és kaptam a levelet, hogy negyven kutya életét mentettem meg ezzel. Ez az, amiért csinálom! Hihetetlen, hogy megírsz egy dalt otthon, megkomponálod, és egyszer csak jön egy e-mail, hogy megmentettél ennyi kutyát.
Tudnál nekem olyan dolgot mondani, amin nagyon meglepődnék?
A magyar toplistákon az első 20 helyen gyakorlatilag nincs női zenész vagy zenekar. A nemzetközi Top 20-ban szintén nincsen nő. Őszintén remélem, hogy ez változni fog. Ezen változtatni kell! Hajrá szupervumenek! Csak előre a Top 10-be!
A zene, a művészet és a te kapcsolatod konklúziója?
A zene olyan helyekre terelt, ahova sosem gondoltam volna, hogy eljutok. A tudatot a művészembernek ki kell kapcsolni! Csak akkor történik csoda. Az alkotás kicsit skizofrén állapot, de pozitív skizofrénia. A zeneszerzés mindennap más, és mindennap új, abba nem lehet beleunni. Azért is folytam bele a zeneszerzésbe, mert kapcsolódni szerettem volna az emberekkel. Mindennap szükségem van rá, hogy stimulálva legyen az agyam kreatív része. A zene a természetes ritmusom. Az előadóművészet az egész életemet végigkísérte és kíséri a továbbiakban is.