Cím: A karikás ostortól a súlyemelő övig
alcím: Vódli Zoltán bőrműves története
Lead:
Miközben sok hagyományos kézműves mesterség kihalófélben van, és több tapasztalt mester is panaszkodott már nekem arról, hogy nincs utódja, akinek átadhatná a tudását, szerencsére akad üdítő kivétel. A börgöndpusztai Vódli Zoltán huszonkét évesen nemcsak profi szinten műveli a bőrművesség és az ostorkészítés fortélyait, de elég rátermett ahhoz is, hogy megéljen belőle.
Szöveg:
Mi köze egymáshoz a karikás ostornak és egy egyedi súlyemelőövnek? Nem is olyan bonyolult találós kérdés ez: ugyanaz a bőrműves készíti mind a kettőt! S ahogyan a régi mestereknek, bizony ennek a fiatalembernek is kezdettől szájról szájra (na meg Facebook-ismerősről Facebook-ismerősre) terjed a híre, így találják meg sorban a megrendelők, akik tarsolyra, táskára, kézzel készült bőr tárgyakra vágynak.
Zoltán keze alól nem kerül ki két egyforma darab, mindegyik sajátos, kézzel varrott. „A kézi varrás nagyjából nyolcszor tartósabb, mint a géppel készült varrás." – avatott be a titokba Zoltán. – "Két tűvel varrunk, két irányból egyszerre. Ezek nem olyanok, mint a sima varrótűk, hanem tompa végűek. Ugyanis nem a tűvel szúrjuk át az anyagot, hanem előtte már árral kilyukasztjuk."
De mielőtt egészen kiveséznénk a bőrművesség technikáit, lássuk az ostorokat, mert bizony azok vezették Zoltánt ennek a szakmának az útjára! Így fogalmazta ezt meg a Fehérvári Kézművesek Egyesületének oldalán is látható szakmai önéletrajzában: „Kisgyermekként elvarázsolt a pásztoremberek tárgyainak egyszerűsége és gyönyörűsége. Nagy értéket jelentett egy-egy bőrmunka, faragás, de csodálattal töltött el a karikás ostorok szépsége és használata is. A bőrművesség és a pásztorművészet azóta is fontos számomra, ezért folyamatosan képzem magam, hogy népművészeti értéket képviselő tárgyakat készíthessek. A bőrművességen belül a legfontosabb tevékenység számomra a magyar nép egyik legszebb és legértékesebb pásztoralkotásai közé tartozó, népművészeti értéket képviselő, tájjellegű karikás ostorok készítése."
Az ostorokat nem kizárólag hagyományőrzés céljából készíti, bár tény, sokan akadnak a megrendelők között olyanok, akik azért szeretnének ostort, hogy kitegyék dísznek a falra, vagy például egy külföldi rokonnak elvigyék ajándékba. „Használható termékeket készítek, a dinnyési fertőn a gulyát az én ostoraimmal terelik. Van ilyen referenciám is.” – teszi hozzá szerényen mosolyogva.
Akárcsak az általa csodált pásztorok egyszerű világában, Zoltán életében is fontos szerepe van a rendszerességnek, a fegyelmezett munkavégzésnek: "Reggeli után minden nap módszeresen nekiülök dolgozni. Bármilyen tárgyat is készítek, fontos a tervezés. Először mindent méretarányosan lerajzolok – vagy akár az eredeti méretében – és csak utána látok neki, mert csak akkor látom, hogy megvalósítható-e az adott tárgy. Esetenként kartonpapírból modellt is készítek előzetesen."
S hogy miket is készít pontosan? "Rendelésre bármit elkészítek. De tény, hogy az ostorokkal kezdődött a bőrművészet iránti szenvedélyem. Szerettem volna készíteni egyet magamnak, s ha már elkészült, nem álltam meg egynél. Aztán készítettem magamnak tarsolyt is, sorban kipróbáltam új technikákat, és lassan az ismerősöktől megérkeztek az első megrendelések is. Sokat tanultam mestereimtől, Steixner Istvántól, Sipos Tamástól, akikhez két évig jártam heti rendszerességgel."
Zoltán szeretné, ha tevékenysége túlmutatna a népművészet keretein. Mivel a sport is érdekli, súlyemelőövek készítésébe is belefogott, ma már Európában nem is foglalkozik más olyan minőségben egyedi, kézi készítésű súlyemelőövekkel, mint ő: "Azon túl, hogy egy ilyen övnek a felépítését illetően adott kritériumoknak kell megfelelnie, nálam fontos szempont, hogy jobb minőségű legyen, mint amit jelenleg a piacon kapni lehet. Ennek a titka pedig a kézi varrásban és a megfelelő minőségű bőr kiválasztásában rejlik."
Egyéni indíttatásból Zoltán mostanában rendszeresen készít tarsolylemezeket is. "Szükségem van a kihívásra, ez pedig aprólékos munka!" – magyarázza. Mi pedig nem is kételkedünk abban, hogy folyamatosan új és új célokat tűz ki maga elé, ezért ért el már ilyen fiatalon ennyire látványos eredményeket. És ha már az elején a tehetség és a tudás áthagyományozásáról ejtettünk szót, Zoltánban már megfogalmazódott a szándék, hogy ne az ő generációjával érjen véget ez a szép kézműves szakma: "Idővel szeretnék majd ostorkészítő táborokat tartani gyerekeknek, fiataloknak. Már tervezgetem, hogyan zajlik majd: egy egyhetes tábor alatt nagyjából el is tudja mindenki készíteni a saját ostorát."
