VECSEI H. MIKLÓS SZÍNÉSZ | GRUNDÉLMÉNYRŐL, Y GENERÁCIÓRÓL
Közös pontok
Nem akar versenyezni a legendás elődök interpretációival, inkább a kevésbé ismert oldaláról mutatná meg József Attilát a Vígszínház önálló estre készülő fiatal színésze.
–Ideje nagy részét József Attilával tölti. Jó vele kettesben lenni?
–Nehéz időszakon vagyok túl. Komoly lelki mélységbe kerültem, amiből nem tudtam, lesz-e kiút. Ennek hatására kezdtem el ismét foglalkozni József Attila életével. Sok szempontból társamnak tartottam, úgy éreztem, hogy segíthet nekem. A próbák során arra jöttem rá, ha sikerül leásni egy tudatalatti mélységbe, akkor közelebb kerülhetünk egymáshoz.
–Miért érezte, hogy ezeknek a verseknek önálló est formájában színpadon a helyük?
–Korábban Arany János életéről írtam darabot, és azzal szembesültem, hogy egy ember életének felidézése, munkáinak színpadra állítása – amellett, hogy kiváló irodalomóra – izgalmas dráma, sorstragédia is lehet. Sokat beszélgettünk Eszenyi Enikővel, ő vetette fel, hogy próbáljam meg életre kelteni egyes szám első személyben József Attilát, aki sokunk kedvenc költője megfejthetetlensége, kozmikussága, belső vívódásai miatt. Az olvasó vagy a róla gondolkodó ember arra vágyik, hogy egyszerre benne legyen az ő világában, és kívülről is lássa a történések magán túlmutató értelmét. Rengeteg kétségem volt, hogy ez lehetséges-e, a környezetem pedig féltett, hogy a kiszámíthatatlanságom nem fordul-e őrületbe.
–Segítenek vagy inkább erősítik a félelmeit színészlegendák korábbi József Attila-feldolgozásai?
–Nem akarom magamat Latinovits Zoltánhoz, Darvas Ivánhoz vagy Kaszás Attilához hasonlítani, ahogy nem próbálok meg versenyezni a Jordán Tamás- vagy Hobo-előadásokkal sem. Azt a József Attilát szeretném bemutatni, aki gyerek akart lenni és közben férfi, aki őszinte akart lenni és közben nem tudott, a szerelmet, a fájdalmat, amit cipelt; az értetlenségét a kor kultúrájával szemben, az egyik pillanatról a másikra száz százalékban változni képes személyiséget. Kevésbé ismert verseit választottam, az élettörténetből pedig olyan eseményeket, amelyek ezekre a kérdésekre éles, felkavaró, sokszor 18-karikás válaszokat adnak.
–A Vígszínház mellett saját társulatukban, a Sztalker-csoportban ifj. Vidnyánszky Attilával dolgozik együtt. Mennyire szólnak darabjaik a fiatalokat foglalkoztató kérdésekről?
–Azt látjuk, hogy a generációnk nem találja az útját. Ismerek olyan 17–18 éveseket, akik tanácstalanok, nehéz úton járnak, pedig meghatározó személyiségek lehetnének, ha kapnának iránymutatást. Úgy érzem, hogy az idősebb korosztály nem érzékeli a problémáikat, a világlátásukat, vagy ha igen, nem tud vele mit kezdeni. Az Y generáció nem egyszerűen egy új generáció, hanem egy új kultúra alakítására hivatott közösség. Nem feltétlenül válaszokat keresünk, inkább a mi tempónkban szeretnénk feltenni azokat a kérdéseket, amelyeket szerintünk csak mi és csak együtt tudunk megválaszolni. Az alkotói közösségünk azért akarja felkarolni ezt a generációt, hogy közösen fogalmazzuk meg azokat a végpontokat, ahol a fiatalok megtalálhatják hivatásukat, meghallgatják egymás véleményét, nem zárkóznak el a másik esetleg más politikai, ideológiai, vallási preferenciáiról.
–Hasonló célokat tart szem előtt közösségi oldala szerkesztésekor is?
–A Facebook-oldalamat úgy kezelem, mintha a testvéreimmel beszélgetnék: próbálom személyesen, a gyötrődéseimet is belefoglalva megtölteni tartalommal. Helyet kaphat a Soros-plakátokról megfogalmazott véleményem, egy elfeledett Pilinszky-vers vagy egy Pál Feri-beszéd is. Nem szeretném, ha az oldal csak rólam szólna, inkább az a törekvésem, hogy azoknak az embereknek a közössége legyen, akik hasonlóan látják a világot, hasonlóan gondolkoznak, csak nem merik kimondani. Ha azt mondod, hogy keresztény, akkor megáll a busz, és behúzzák a kéziféket. Családról, nemzetről, hitről elmélkedni ma ciki, a generációm félve hozza szóba ezeket a témákat. Persze, értem én, miért, csak sajnálom, hogy így alakult.
–Fiatal színészként érdemes a politikáról beszélni?
–A tizenévesek radikalizálódnak vagy apolitikusak. A politika szükségszerű, de pártpolitika helyett inkább azokkal a témákkal kellene foglalkozni, amelyek mindenkit érintenek. Soroljam? A szegények és gyengébbek védelme, az oktatás fejlesztése, integráció és elfogadás, őszinteség és újrakezdés, a természetközeliség erősítése. Szerintem a jövő legfontosabb kérdései és válaszai az oktatás fejlesztéséről és a cigányság integrációjáról szólnak. Más a kultúránk, de meg kell ismernünk egymást, valahogy meg kell találnunk a közös hangot. Ezek olyan aktuális témák, amelyeket pártpolitizálás nélkül is komolyan lehet képviselni.
–Több mint százezren látták a Vígszínházban az előző évadban A Pál utcai fiúkat, amelyben Nemecseket játssza. Mivel jár ez a siker?
–A grundélmény kezd kihalni, mostanában mások a barátságok. Az előadás hatására sokan megérezhették, hogy bár az okostelefon is jó kommunikációs eszköz, hasznos lehet néha félretenni. Ha a gyerekek, akikre nagy hatással volt a darab, megkeresnek minket, és azt látják, hogy nekünk is ezek a legfontosabb értékek az életünkben, akkor beleülnek abba a hintába, amiben mi is ülünk. Talán ilyen kis lépések segíthetnek egy olyan generáció felnövéséhez, amelynek tagjai már az első konfliktusok közös átélésétől kezdve jobban odafigyelnek egymásra.
KÖLTŐI KEZDET
Már kamaszkorában megmutatkozott költői alkata: a gimnáziumban verseskötete jelent meg. A Pesti Színház Ünnep című darabja azonban tíz éve olyan nagy hatással volt rá, hogy úgy döntött, a színészi pálya felé fordul. Elsőre felvették a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol több sikertelen évvel megküzdve 2015-ben végzett Marton László, Hegedűs D. Géza és Forgács Péter osztályában. Rómeót játszott a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban, majd a Vígszínházba szerződött, ahol legutóbb Nemecsek Ernőt alakította A Pál utcai fiúkban. A fiatalabb korosztály inkább tévés szerepeiből, az Egynyári kaland, illetve a Csak színház és más semmi szériákból ismeri a 25 éves, édesanyja terhessége idején bátyjától a Hasi becenevet kapott színészt. Egyetemi évfolyamtársával, ifj. Vidnyánszky Attilával közös társulatot hoztak létre: a Sztalker-csoportban ő írja a darabokat, Vidnyánszky pedig rendezi. Az idén Sufni néven dizájn-asztalosműhelyt, öt éve drámaiskolát indítottak, ahol a következő nemzedékeket tanítják kommunikációs és színészi készségekre, és ösztöndíjjal hátrányos helyzetű fiatalokat is felkarolnak. A közönségsiker mellett a szakmai elismerések sem maradtak el: Liliomfi című előadásuk 2016-ban a Pécsi Országos Színházi Találkozón két díjat nyert. Vecsei tavaly Junior Prima díjban részesült. Az idei évadban mutatja be a Pesti Színház az Arany János életéről készült darabját, József Attila-estje mellett a Háború és békében és A félkegyelműben is látható lesz.
Szakszon Réka
