Sziasztok!
Az októberi nagyvilág vendége Marci, akinek szenvedélye a bűvészkedés, és bár még csak 20 éves saját vállalkozása van, amivel célja, hogy megmutassa az embereknek a hétköznapok kis csodáit.
Kattints, és olvasd el a vele készült interjút.
Mikor találkoztál a bűvészettel?
10 éve találkoztam először a bűvészkedéssel. Az Andrássy úton volt autómentes nap, lezárták az egész utat, és ott láttam a Corodini Országos Bűvész Egyesületet, amint trükkökkel szórakoztatták a közönséget. Kiderült, hogy a tanfolyamukat hirdették, ami engem azonnal be is vonzott, és elmentem rá. Ott tanultam meg az alapfogásokat, trükköket és mozdulatokat.
Hogyan lett a hobbiból vállalkozás?
A tanfolyam elvégzése után, mikor komolyabban szerettem volna foglalkozni a dologgal, egy mesterhez szegődtem, akivel nagyon sokat dolgoztunk az előadásmódomon, a karakterem kialakításán. Egy idő után pedig, szépen lassan kinőtte magát a terv, hogy elinduljak a saját utamon. Elkezdtem játszóházakban dolgozni, onnan pedig szabad volt az pálya a gyerekműsorok és kisebb fellépések felé. Néhány év alatt kialakult egy színpadi magabiztosságom, műsor rutinom, ami után úgy döntöttem, hogy szeretném a műsoraimat nagyobb közönségnek is bemutatni, így elindítottam a vállalkozásomat. Eddig főleg gyerekbűvészettel foglalkoztam. Tavaly szeptemberben azonban, elkezdtem egy új műsoron dolgozni, ami egy év után, most ősszel debütált is a hazai közönség előtt. Ez a Vízgömb show, amilyen műsort, a tudomásom szerint, Magyarországon még senki nem mutatott be ezelőtt. Ez hozta magával, hogy megújuljon a honlapom, a karakterem, és egy új brand-et kezdtem el felépíteni, aminek a középpontjában a szórakoztatás és a valóság csodáinak megmutatása áll.
Voltak akik le akartak beszélni erről az útról?
Nem, így ezt nem mondanám. Mindamellett, hogy a színpadon érzem magam a legjobban, fontosnak tartom, hogy az ember továbbtanuljon, így én is egyetemre járok, és felkészülök arra, ha esetleg életbe kellene léptetni a „B tervet”.
Ki a példaképed és miért?
Hmm… Szerintem nem tudnék kiemelni egy konkrét embert. Természetesen vannak jó példák előttem a szakmában mind itthon, mind külföldön. Talán a legnagyobb hatást a comedy bűvészek tették rám, vagy legalábbis azok az előadók, akiknél azt érzem, hogy szívből, humorral mutatják be az előadásaikat. Én is ezt próbálom itthon képviselni, ezért is van egy Bűvész comedy című műsorom.
Mi a célod a bűvészettel? Miért tartod fontosnak?
Azt gondolom, hogy az élet, a valóság tele van értékekkel, apró csodákkal. Ilyen érték például egy jó beszélgetés, vagy egy bögre forró kávé reggel, vagy egy színházi előadás, ami továbbgondolkozásra készteti az embert. De ilyen csodának tartom azt is, amikor az ember igazán, önfeledten tud szórakozni. Még ha nem is egy bonyolult trükköt mutatok be, de nevet rajta a közönség, én már elégedett vagyok. Na jó, még egy rejtett célom is van. Az, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy tanuljuk meg értékelni a mindennapokban ezeket az apró csodákat, a valóság csodáit.
Az életed mely területeit kell feláldoznod a bűvészet oltárán?
Ez egy nagyon jó kérdés. Sokat gondolkoztam rajta én is. És arra jutottam, hogy mivel nekünk, előadóművészeknek, főleg a hétvégék a munkaidőnk, így ezen a területen kellett megtanulni igazán prioritási sorrendet felállítani. De azt gondolom, hogy sikerült egy egészséges mérleget kialakítanom a fellépések, és az egyéb események között.
A munkád a hobbid is egyben. Van azonban más kedvenc szabadidős tevékenységed is?
Igen, igen. A bűvészettel való ismerkedésemmel egy időben lettem cserkész is, ami egy olyan közösség, amiben még ma is aktív vagyok. Sőt, az elkövetkező pár évre elég sok feladatot vállaltam. De azt gondolom, hogy a cserkészetben vállalt szerepeimhez sok segítséget tudok átemelni az előadóművészi tevékenységemből, és mind igaz fordítva is, azaz az előadásaimhoz sok inspirációt, ötletet tudok meríteni a cserkész programokból.
Mit tanácsolsz annak, aki hasonló pályára lépne?
Először is azt, hogy vegyen részt egy tanfolyamon. Szerintem nagyon fontos, főleg ennél a szakmánál, hogy ne csak az internetről, videókból tanuljon az ember, hanem élőben, igazi előadóktól lesse el a szakma fortélyait, mert csak így lehet igazán megtanulni azt, hogy hogyan kell előadni, bemutatni izgalmasan, érdekesen, jól egy trükköt. És a mi szakmánkban az előadásmód teszi ki a nagyobb részt a technikai tudással szemben.
Milyen az ideális közönség?
Igazából az előadón múlik, hogy mit tud kihozni a közönségéből. Azt vallom, hogy az előadás első pár percében kialakult kapcsolat a közönség és az előadó között meghatározza a műsor egész hátralevő részét. Ezért nagyon fontos az első benyomás, azonban ha ezt az egyfajta bizalmat megszavazza a közönség az előadónak, akkor az azt jelenti, hogy elfogadja őt, annak a stílusát, előadását. Na, innentől kezdve már minden a sínen van. De természetesen mindig vannak kivételek, azonban egy idő után, a rutin hozza magával, hogy egy tapasztalt előadó ezeket is tudja kezelni.
Mit szoktál kezdeni az ilyen keserű, kötözködős emberekkel?
Általában jól szoktam tudni kezelni őket, és nem csak azért, mert már találkoztam pár ilyennel, hanem azért is, mert a műsorom nagy része improvizáció. Tehát, benne van az a játszási lehetőség, hogy valami frappáns, vicces válasszal, esetleg a néző bevonásával kezeljem a helyzetet. Egyébként, a műsorom nagy részére igaz ez a fajta rögtönzés. Az adott helyzeten, az adott közönségen múlik, hogy mi történik a műsorban. És itt kapcsolnék vissza, hogy mennyire is fontos az a bizonyos első benyomás, hogy nyitottak lesznek-e egy ilyen kooperációra, mert ez gyakorlatilag egy közös produkció a nézőkkel.
Volt olyan, hogy eleged lett az egészből, és nem akartad folytatni?
Olyan volt, hogy szüneteltettem. Talán elfáradtam kicsit. Ebben a szakmában is megvan ez a hullámvölgy, mint bármelyik másikban is. Nagyon fontos a belső motiváció, anélkül ezt nem lehet szívből, örömmel csinálni. Ez viszont mostanában nagyon is jellemző rám, mivel nagy elánnal lendültem bele egy itthon még újnak számító műsor kidolgozásába. És ezt a most is tartó lelkesedést pedig a műsoraimba szeretném visszafordítani a jövőben.
Mi volt a legnagyobb lecke, amit kaptál az élettől?
Én olyan ember vagyok, hogy ami a szívemen, az a számon. Azt pedig a mai napig tanulom még, hogy ez sokszor nem jó. Szerencsére műsorban nem fordult még elő, hogy túlléptem volna a határt, ez inkább a magánéletemre vonatkozik. De ugyanolyan fontos észben tartani a színpadon is, hogy vékony a határ a humor és a rosszul elsütött poén között. Az a nehézség benne, hogy a nézőt nem ismerem, nem tudom azt, hogy nála hol van a határ, amit még viccesnek talál; ezért is lényeges a műsor első pár perce, hogy nyitottabbak legyenek ezekre is.
Mi volt az eddigi legkatartikusabb élményed?
Volt egyszer, hogy vidékre mentem fellépni, egy születésnapi gyerekműsort tartottam. És itt hatványozottan kialakult az a kapcsolat, amiről korábban már beszéltem, ennek köszönhetően pedig annyira jól sikerült a műsor, hogy olyan érzéssel jöttem ki onnan, hogy szerelmes vagyok a világba! De ugyanilyen hatalmas élmény volt most szeptemberben, az új műsorom debütálásakor, a Fővárosi Nagycirkusz színpadán állni több mint 300 ember előtt.
Hogyan látod magad 10 év múlva?
10 év múlva? Boldog családapaként. Na, de a viccet félretéve, előadói vonatkozásban nagyon örülnék, ha ez a Vízgömb show még nagyobb ismertséget szerezne, mert egy szuper műsor, és szeretném minél több embernek megmutatni.
Mit üzensz az olvasóknak?
Azt, hogy vegyétek észre az apró csodákat a hétköznapokban, és tanuljátok meg értékelni őket!
Köszönöm szépen Marcinak, hogy engedte, hogy kifaggassam.
Ne feledd, hogyha különlegesnek érzed magad valamiben, rád is vár a Nagyvilág, csak keress meg.
Panni