“Még van bennem néhány szaltó”
Na, aki képes BL-t nyerni tornásznőként Jakabos Zsuzsannával szemben, az tényleg tudhat valamit! Főleg, hogy nem a medencében, de nem is a tornateremben hírdették meg ezt a versenyt. A sportszerető közvélemény egy napilap hasábjain keresztül szavazott a legszebb magyar sportolónőkre még a londoni olimpia előtt, így lett Böczögő Dorina a Bájosok Ligája-győztese, mint a legszebb magyar olimpiai résztvevő. Ez felér egy-két bajnoki arannyal, pláne, hogy eközben csak az évek múltak, Dodo bája azonban mit sem kopott.
A jelenleg egyetlen aktív kétszeres olimpikon tornásznőnknek nincs baja azzal, hogy a strandon azonnal levágják az alakjából, hogy tornász, de nem csak ezért szereti a sportos és vagány öltözetet és a különleges sminket. Pontosan tudja, hogy miképp hangsúlyozza zöldesen ragyógó szemeit, hogy aztán két cukahara között, jó alaposan a bírók és a nézők szeme közé nézzen, kedvenc szerén, a talajon. Most ez a pillantás minket vett célba!
Békéscsaba – Te bölcső!
Orosházán született, mondhatnánk, hogy mit neki Békéscsaba, a nemzetközi hírű tornaszentély, de valahol az is sorsszerű, hogy a tornászberkekben kizárólag Dodóként emlegetett ifjú hölgy épp abban az évben örvendeztette meg kis családját érkezésével, amikor Ónodi Henrietta egy világ és egy olimpiai bajnoki aranyat is hazavitt Csabára, a többi érem mellett. Hát kell-e ennél nagyobb motiváció egy ugra-bugra kislánynak? “Óriási csodálattal figyeltem a nagyokat a csabai teremben, Ónodiék után nekem a szintén olimpikon Nyeste Adrienn és az Európa-bajnok Vadri (Varga Adrienn) jelentette a másolni való tökéletességet. Szinte fel sem fogtam, amikor pár éve a kicsik kezdtek így figyelni engem. Nagy felelősség, ha egyszercsak téged másolnak, na akkor ott gáz, ha hisztizel.”
Van hova fezárkózni a mai Kicsiknek, hiszen Böczögő Dorina, kétszeres Európa-bajnoki döntős lóugrásban és csapatban, négyszeres Világkupa-győztes, két olimpián is sikeresen szerepelt és Magyar valamint Mesterfokú bajnoki címeit maga is feladta, hogy számon tartsa a harmincadik után.
Pest – Te csábító!
Sokan kérdezik tőle, megszokta-e már Pestet, a nagy fővárosi nyüzsgést, de mivel hosszú évek óta jár fel a fővárosba edzőtáborozni, versenyezni, mostanában pedig rendszeresen itt is edz, nem akkora újdonság neki az itteni zakatolás. ”Igaz, nagy a csábítás, főleg hétvégén, hogy bevegyem valamelyik várat, vagyis plázát, és itt sajnos túl közel is van minden. Otthonról ötven kilométer volt, amíg Szegedig és egy bevásárlóközpontig eljutott az ember, ott kétszer is meggondolta, hogy jó döntés-e nekiindulni. De itt, ha rám jön a vásárolhatnék, jaj, a pénztárcámnak! Egyébként Pesten, bulik helyett, én inkább sétálni szeretek. Kedvenc helyem a Duna-part, ott bármeddig ellenék.”
“Betoji” Klasszis
Ugye nem meglepetés a kedves olvasónak, hogy a tornasportban az erőn, a lazaságon, az állóképességen, a kitartáson, a fájdalom- és monotóniatűrésen, a szorgalmon és az óperencián túl, nem árt, ha az illető átlagon felül bátor is. Na, nem, nem azért, mert néha napján komplett fehéregér családokkal találhatja szembe magát az ember, amikor beugrik a szivacsgödörbe, hanem azért, mert egyszercsak a gyerektornásznak is valamikor az életben hátra kell ugrania az ismeretlenbe. Igen, oda, ahol nincs szeme, s ahol ki tudja mi várja a tiz centi széles gerenda igérete szintjén.”Nagyon betoji voltam gyerekként.“ “Micsoda? Vigyázz, mert ezt leírom!” “Nyugodtan, mert így volt. Nekem minden hátrafelé mozgás elkezdéséhez két edző kellett, két oldalra és tökéletes biztosítás. A flick a gerendán ma sem szerepel a gyakorlatomban, a flick szupléval anno vért izzadtunk. Álltam én totál egyedül este nyolckor is még a gerenda tetején azzal megvárakoztatva mindenkit, hogy elugrom-e és elkezdem-e végre a flick szuplét. Ha sokat agyalok és kezdek belegondolni abba, mit is csinálok, az rég rossz! Jobb ha a testemre bízom magam, mintha a fejemre” - mondja nevetve.
Versenyszellem és edzősködés
Jogos a felvetés, hogy egy “betoji” tornász miképp boldogul mégis ilyen hosszan és ilyen sikeresen ebben a sportágban. “A Versenyszellem. Ez lendített túl minden zökkenőn és még a mai napig is ez hajt, mert nem bírom elviseni, ha valaki, előbb tanul meg valamit, mint én. Most is tanulok új mozdulatot a felemáskorláton és bár félek tőle, nem vagyok képes benyelni, hogy a Kisebbek hamarabb tanuljanak meg egy ilyen elemet, mint én. Ez akkora erőt ad, hogy mégis belevetem magam.” Arról persze ritkán emlékeznek meg a sportévkönyvek, hogy melyik edző bírja türelemmel átvészelni ezeket a nehézségeket. “Figyelj, ha én edzőként megkapnék egy ilyen gyereket, mint én, szerintem kitépném a hajam! Nekem nagy szerencsém volt az edzőimmel, különben talán elkallódtam volna.” Ezek után az ember azt gondolja, hogy ő maga sosem állna át a másik, vagyis az edzői oldalra. “Jelenleg sportszervezőnek tanulok a Testnevelési Egyetemen, ez is érdekel, de az edzősködés is ott lüktet bennem és szívesen ötvözném a kettőt. Lehet, hogy erősebb a szervezői vénám, úgyogy nem is adnám alább, előbb az utánpótlás, majd a felnőtt válogatott vezetését is látom magam előtt hosszabb távon.”
Csak tornászfiút ne!
Minden idők egyik legszebb magyar tornásznője körül nyilván nagy lehet a jövés-menés, a kéretlenek kisosorarazásában valószínűleg professzori szinten áll. A kevés szabadidő és a sok tornateremben töltött üzemóra pedig indokolná, hogy tornászfiú legyen a szerencsés választott. “Jaj, csak tornászfiút ne! Berki Krisztiánon kívül, mindegyik elengedi magát egy kissé, pláne, ha külföldön vagyunk versenyezni. Én meg amúgy is focisták között nöttem fel, a párom is orosházi amúgy és focizott. A szombat estéink is - ha átjön hozzám -, igen szolidan telnek, kábé pizzát rendelünk, vagy maximum megiszunk egy pohár bort és áthívjuk a barátainkat dumálni vagy filmet nézni. De ez azért is van, mert ha jobban elengedném magam, akkor nagyjából szerdára találnék magamra a tornateremben és ez nem fér bele nekem.“
Szálkás has és zöld szemek
Évek óta ismerem ezt a bájos ifjú hölgyet és ilyen szálkásnak és letisztultnak szinte aligha láttam eddig az alakját. Tényleg igaz lehet, hogy az évek múlásával - még ilyen fiatalon is -, érik, változik a nő alkata. Szerencsés arányai, kimagaslóan jó tartása miatt egyszerűen odakapja az ember a fejét, ha ő van a szeren. “Az a vicces, hogy évek óta szinte ugyanennyi kiló vagyok, és ezzel a súllyal voltam én már majdnem kövér is, miközben most tényleg nincs nagyon rajtam felesleg. Az a helyzet, hogy rendkívül sokat edzek és erősítek lábra az utóbbi időben, szóval több rajtam az izom. Most meg versenyidőszak van, ilyenkor mindig kockásra vált a hasam.” Van akinek ez jön be, van akinek Dodó zöld szemei és még többen vannak, akiknek mindkettő. Na, ez a másik nagy gyengéje, ha beveti magát egy plázákba, meg sem áll a ruha és a sminküzletekig. “Imádom magam sminkelni, főleg versenyekre. A dresszemhez választok általában rúzsszint és szeretem a szemememet is hangsúlyozni, mert ki kell nézni a közönségre vagy a bírókra. Kell az a pillantás. Más kérdés, hogy néha a fehér dresszem is kap a színes festékekből, de a fehér magnéziumpor csodákra képes, az első mosásig” – mondja huncut mosollyal.
Titkos tetkó
Az nincs. Vagy legalábbis nem láttuk, de az szinte ma már kötelező, hogy az olimpiákat megjárt versenyzők a karjuk valamelyik részén deklarálják, hogy “én kérem ott voltam”! Most még mindez oké, mert két olimpia – Peking és London – két alkar, pont jól passzol össze.
De aztán ha jobban figyelünk, Dodó oldalán is ott van egy hosszabb és üzenetértékű, maradandó emlék azzal a szöveggel, hogy: "Fall down seven times, stand up eight! ", vagyis ha “Hétszer elesel, nyolcadjára is felállsz”. Mindez tökéletes jellemzése annak, hogy Dorina, hogyan képes belevágni egy újabb olimpiai felkészülésbe, s felállni tizedszerre is a szerre az edzések során.”Eleinte imádtam idegesíteni az edzőimet a tetkóimmal. Mára már elfogadott, hogy sok nemzetközi klasszisnak is vannak itt-ott tetkói, úgyhogy már nem kell félni a pontlevonástól sem. De ez itt az oldalamon – bevallom – nagyon fájt, amíg elkészült. Mondtam is: hagyják félbe, elég lesz a “nyolcor elesel” sorig a szöveg” - mondja viccesen. De halkan azt is megsúgja már alakulóban van egy következő, de azt valószínűleg még jobban elrejti. Engem viszont az alkarok hiánya aggaszt, ha arra gondolok, hogy Dorina belekezdett egy újabb négyéves ciklusba. “Figyelj, ha azon múlik, hogy akár egyéniben, akár csapatban – ami a nagy álmom, álmunk lenne – ott lehetünk Tokióban, ne aggódj, találok helyet egy újabb tetkónak a karomon.”
Csisztu Zsuzsa
