Nagy Ádám a bolognai siker receptje
Bologna — A nyári Európa-bajnokság után a legfigyelemfelkeltőbb klubváltás a magyar labdarúgó-válogatottból Nagy Ádám (21) nevéhez fűződik. A bajnok Ferencvárostól 1,8 millió euróért (550,8 millió forintért) az olasz élvonalban szereplő Bolognához igazolt.
Alig fél évvel korábban vitte volna a dúsgazdag angol Chelsea is, de a középpályás olyan csapatban akart szerepelni, ahol számítanak rá, s fejlődhet. Úgy tűnik, jó döntést hozott, mivel a szezonban eddig 12 tétmeccsen 867 percet játszott. A sajtója pedig kiváló, az itáliai lapok szerint az együttes középpályája lyukas, ha a magyar focista nincs a gyepen.
Milyen tapasztalatokkal gazdagodott az elmúlt négy hónapban?
Nagy Ádám: Boldog vagyok, hogy őszintén mondhatom: jó választás volt a Bologna. A szakmai tapasztalatok mellett az itteni élet is csodálatos.
Parla italiano?
Nagy: Még akadnak nyelvi nehézségek, de az angol nyelvtudásommal elboldogulok az öltözőben. Persze minél előbb szeretnék megtanulni olaszul. A cseh csapattársammal, Ladislav Krejcível heti kétszer járunk tanárhoz. A taktikai értekezletek olaszul zajlanak, ezért célszerű lenne mihamarabb elsajátítanom. A rám tartozó specifikus taktikát persze angolul is megosztják velem.
Milyen edző a játékosként világbajnoki ezüstérmes és Bajnokok Ligája-győztes Roberto Donadoni, aki már volt olasz szövetségi kapitány is?
Nagy: Az edzéseken mindig keményen kell dolgozni nála, nem divat a nevetgélés, viszont vevő a humorra, amikor annak van ideje. Jó a kapcsolatunk, a pozitívumokat és a negatívumokat is megosztja velem, de még véletlenül sem bántó hangnemben.
Miben fejlődött a legtöbbet, amióta a Bologna tagja?
Nagy: A tréningek intenzitása miatt a játékosok egymást edzik a foglalkozások alatt, s ezért úgy érzem, a gondolkodásom sokat gyorsult. Mielőtt átvenném a labdát, már legalább két-három megoldáson kell gondolkodnom, hogy miként akarom azt megjátszani. Taktikailag is fejlődtem, az olasz foci e tekintetben valóban a világ élvonalához tartozik.
Nagyon jó a sajtója Olaszországban. Olvasgatja az önről szóló cikkeket?
Nagy: Egyszer voltam meccs után kijelölve interjúra, s akkor valóban úgy éreztem, hogy elégedettek velem. Persze olvasom a rólam szóló cikkeket, s jólesik, hogy dicsérnek, de ügyelek arra, ne szálljak el magamtól.
A Bologna most a 15. helyen áll a tabellán. Több kiesés ellen küzdő csapatnak volt az utóbbi időben magyar labdarúgója, de ők eltűntek a süllyesztőben. Nem tart attól, hogy ugyanez lesz a sorsa?
Nagy: Olaszország magyar játékostemetőnek van elkönyvelve az utóbbi időben. Ám itt minden rajtam múlik, s én hiszek magamban. A szezon végén meglátjuk, hány meccsen játszottam, s a gárda hol zár. Akkor levonom a tanulságokat.
Mit szól volt csapattársa, Hajnal Tamás nyilatkozatához, amely szerint „Nagy Ádám többet profitált a Ferencváros remek játékából, mint a csapat az önéből”?
Nagy: Először én is nagyot néztem, de egyből éreztem is, máshogy gondolta, mint ahogy a sajtó tálalta. Utána telefonon beszéltünk, Tomi azt próbálta hangsúlyozni, hogy az a Fradi rendkívül egységes gárda volt, s ez hozta az eredményeket. Nem pedig az egyének.
Az olasz konyhát szereti?
Nagy: Igen, bár ennyi idő után már nagyon hiányoznak a magyaros ízek. A klubnál minden étkezést biztosítanak, napi két edzés mellett nem is nagyon lenne idő elmenni étterembe. Egészségesen kajálunk, desszertet szinte nem is kapunk.
Szabadnapján azért a fakanálhoz nyúl?
Nagy: Amikor a szüleimmel éltem, nem kényszerültem rá, hogy főzzek. Édesanyám ebből a szempontból próbált teljesen kiszolgálni, de nem voltam elkényeztetve. Bolognában a barátnőmmel élek, s olykor rászorulok, hogy elővegyem a szakácskönyvet. A konyhát szerencsére még nem gyújtottam fel...
Hotelben él vagy már kapott saját lakást?
Nagy: Az edzőtáborozás után egy héttel már kiköltöztem a szállodából, a lakásom a városközpontban található. Autóm is van, a kocsit minden futballista magának intézi.
Felismerik a városban a szurkolók?
Nagy: A közelmúltban volt egy nagyon jól sikerült dedikálásom. Rengetegen eljöttek. Eljött két magyar házaspár és egy otthoni diákcsoport is. Akadt egy idős úr, aki két órával az eseményt megelőzően már az üzlet előtt állt az autogramomért, s volt olyan fiatal lány is, aki sírva fakadt, hogy találkozhatott velem. Bevallom, én is meghatódtam. Itt egyébként a tréningek után az a szokás, hogy a drukkerek az edzőkomplexum kijáratánál várnak aláírásokra, fotókra, jó néhány percet eltöltünk akkor is velük.
Az első olaszországi góljáról mikor nyilatkozhat?
Nagy: Minél előbb jó lenne megtörni a jeget, s bevenni a kaput. Az edzéseken egyébként jól megy a góllövés, a mérkőzéseken egyelőre ritkábban sikerül a kapu elé érnem.
Jóval többet keres, mint a Ferencvárosban. Szórja a pénzt, beosztja vagy hazaadja?
Nagy: A jövőmre gondolok elsősorban, emellett segítek az otthoniaknak. Aki közelebbről ismer, tudja, hogy nem vagyok rongyrázós típus.
Gondolom, azt viszont alaposan megünnepelné, ha a kontinenstorna után a világbajnokságon is pályára lépne. Apropó, mi az oka, hogy az Eb után döcögősen indult Magyarország a selejtezőn?
Nagy: Érzésem szerint sokan csalódásként élték meg, hogy nem sikerült erősebb ligába szerződniük az Eb után. Persze a vb-selejtezőket nem akartuk egy feröeri 0-0-val kezdeni... A Svájc elleni 3-2-es vereség is dühítő volt, minimum a döntetlent megérdemeltük volna. Továbbra is azt mondom viszont, hogy a továbbjutást még kivívhatjuk. Az idei utolsó tétmeccsünkön, Andorra ellen pedig kötelező a győzelem.