Sziasztok!
A Nagyvilág sorozat legújabb, szeptemberi, interjúját olvashatjátok most, melynek a főszereplője Norbi.
Norbi látássérültként született, de mégsem vált otthonülő gyerekké, intenzíven sportolt, és a Testnevelési Egyetemen szerzett diplomát. Ezen kívül pedig stand up műsorokban is fellép. Ha szeretnéd megismerni pozitív hozzáállását és jövőbeli terveit, olvass tovább!
Hogyan viszonyult a családod a vakságodhoz? A széltől is óvtak, vagy bátorítottak a világ felfedezésére?
Ők mindenben bátorítottak, de igazából, és magam is olyan típus vagyok, aki szeret mindent megtapasztalni. A legnehezebb a másoktól való függés leküzdése volt, de mivel önálló lettem, ezt legyőztem.
Eddig két vakvezető kutyával is éltél együtt. Mesélsz róluk egy kicsit?
Nagyjából négy éve kezdtem el kutyussal közlekedni, és egyáltalán nem bántam meg. Első kutyám Luna volt, de őt nyugdíjazták; utána kaptam Gyömbért. Mindkettőjüket nagyon szeretem.
Mit kell tudni a vakvezető kutyákról? Vannak különleges igényeik? Meddig dolgozhatnak?
Igazából nincsen különleges igényük, és általában nyolc-nyolc és fél évig szokott egy-egy kutyus dolgozni.
Kisgyerekkorodban speciális iskolába jártál. Hogyan zajlott ott az oktatás? Szerettél odajárni?
Szerettem odajárni, még ha emiatt nem is lehettem otthon a családommal. Az iskolában a kötelező tananyagon kívül vannak úszásórák, amiken részt kell vennünk, és természetesen meg kell tanulnunk a braille-írást. A munka megkönnyítése érdekében pedig kisebb létszámú osztályok vannak.
Később már integrált iskolában folytattad a tanulmányaidat. Hogyan tudtál beilleszkedni?
Kezdetben nehéz volt, hiszen más voltam, mint a többi gyerek, de azt hiszem a humorom segített át a helyzeten.
Honnan jött az ötlet, hogy a Testnevelési Egyetemen tanulj tovább? Mi akartál lenni?
Mindig is imádtam a sportot, kedvencem a judo, nézni pedig a kézilabdát szeretem. Sportmanager lettem, bár a diplomámat egyelőre még nem tudtam hasznosítani, mert tanulok tovább, jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-szervezés szakán.
Mivel szeretnél majd foglalkozni, amikor befejezted a tanulmányaidat?
Mindenképpen a közigazgatásban szeretnék majd elhelyezkedni.
Sok terved van a jövőre nézve, vagy inkább a spontaneitás híve vagy?
Céljaim vannak, aztán majd meglátjuk, hogy hogyan alakul. Tudatosan élek, de nem esem kétségbe, ha valami nem úgy sül el, mint ahogy elterveztem.
Stand up fellépőként sok vicces történetet mesélsz, viszont most egy olyannak örülnék, ami inkább szívmelengető.
Nekem az a legkedvesebb, amikor tavaly teljesítettem az El Camino-t, mert nem hittem volna, hogy megcsinálom. Jó érzés volt, hogy végig tudtam menni, akármilyen nehéz is volt. Kísérőm Géza volt, akivel azóta is tartjuk a kapcsolatot.
Van bevált technikád a negatív behatások kezelésére?
Próbálom humorral felfogni a dolgot, az sokat könnyít mindenen.
Mi a legjobb, amit tehetünk egy vak emberrel az utcán?
A legfontosabb az, hogy mindig kérdezni kell, és az adott látássérült pedig vagy elfogadja a segítséget, vagy nem.
Mit üzensz az olvasóknak?
Csak annyit, hogy mindig, mindenből meg kell próbálni a lehető legjobbat kihozni.
Köszönöm szépen Norbinak az interjút, és további sok sikert a tanulmányaihoz!