Profi, mint a Barcelona
Nem véletlen: Hölle Martin fogathajtó húszévesen már háromszoros világbajnok!
Tizenhat esztendősen pónifogathajtásban lett minden idők legfiatalabb világbajnoka úgy, hogy addig huszonegy évesen tartották a csúcsot. A huszonegy neki idén lett kedves szám: első pónija, Dani – akit hároméves korában kapott – most 21 esztendős. S hogy folytassuk a játékot a számokkal: szeptemberben minden idők legifjabb – nagy lovas – fogathajtó világbajnoka is ő lett, miután húszévesen a lipicai kettesfogathajtó-vébén egyéniben és a Lázár testvérekkel csapatban is győzni tudott. Ezzel felülírta a régebben huszonnégy esztendősen nyertes Lázár Zoltán korrekordját. Hölle Martin Budapesten tanul, közben lovai Hollandiában élnek egy olyan istállóban, amelynek a neve magyarul csillagot jelent. De lesz-e Martinból is állócsillag a magyar lovassport egén? A sportoló eddigi pályafutását és a fogathajtáshoz való tudatos hozzáállását tekintve minden esélye megvan a ragyogásra.
„Nagyapám sokat dolgozott lóval a földeken, nála szerettem meg az állatokat. Újhartyánban később édesapámék is építettek egy istállót, majd egy tanyát, ahol már mi is tartottunk lovakat” – válaszol a világbajnok a Hogyan kezdődött? kérdésre. Elmondja, hogy Szilágyi Zsolt helyi fogathajtó példáján felbuzdulva már kilencévesen elindult Dabason egy pónis versenyen, és mindjárt tudta: neki ez a sportág való! De mivel a pónihajtás itthon gyerekcipőben járt, később külföldi, főleg németországi versenyeken állt rajthoz, hogy mennyiségben-minőségben erős riválisokra leljen. 2013-ban a póni-egyesfogattal a felnőttek között megnyert világbajnoki címe után úgy döntött, hamarosan nagy lovas fogatra vált. Erre készülve vettek új lovakat, és utaztak ki 2015-ben akkori edzőjével, Dobrovitz Józseffel – akinek fia, a szintén versenyző „Joci” Martin jó barátja – Hollandiába, ahol a tréner bemutatta őt Mieke van Tergouw-nak és Claudio Fumagallinak.
Sikerek odakint, balszerencse itthon
„A holland fogathajtó világbajnok és az olasz versenyző vállalta, hogy a mestereim lesznek. Ez azért volt fontos, mert a fogathajtás fejlődése gyors ütemben halad a díjhajtás versenyszám erősödése felé, a díjlovaglás pedig odakint jóval magasabb szintű, mint nálunk. Ha fel akarom venni a versenyt a világelittel, olyan helyen kell készülnöm, ahol követik az aktuális trendet” – magyarázza Martin, akinek az élete ezzel megváltozott. Hétközben Magyarországon tanul, ám pénteken reggel repülőre ül, és a hétvégét Hollandiában dolgozza végig az edzőivel és a lovaival. Ezt minden héten (!) megteszi családi támogatással, szponzora nincsen. Lovai is hollandok, a jelenlegi kettesfogatban cserélődő három paripa, Eppie, Dior és Cheron 8, 9, illetve 10 éves; Hollandiában ugyanis a lovaknál minden születési évet más név-kezdőbetű jelöl, ábécérendben.
A profi körülmények gyümölcse, hogy Martin a segédhajtójával, Rimarcsik Zsolttal – aki egy ideig edzette is őt gyerekkorában – tavaly a három versenyéből kettőt megnyert. Egyedül a magyar bajnoki döntőn borult fel a maratonhajtás első akadályánál, így az a versenye „nem sokáig tartott”, ahogy önironikusan fogalmaz. Idén a vébé előtt négyből három győzelem volt a mérlege, de megint éppen itthon, a magyar derbin lett csupán harmadik, a sikeres versenyeit mind külföldön futotta. Ezúttal ugyan nem a kocsija borult fel, de szintén a maraton első akadályánál leesett a segédhajtója... Ráadásul a szlovéniai vébé sem volt gondmentes, ha azt vesszük, hogy Lázár Zoltánt a díjhajtás után – szabálytalan fülvédőhasználat miatt – kizárták, így a magyar csapatot Lázár Vilmossal ketten vitték tovább. Nagyot nem hibázhattak, ha csapatéremre is pályáztak. Összejött az arany, sőt Martinnak egyéniben is, de hogy hogyan, arról meséljen ő!
Örömkönnyek mögött a meló
„A díjhajtásban induló két lovam így, együtt még mindig nyert, ebben a számban a legkevesebb hibapont világrekordját is ők tartják, ami jó előjel volt, de a maratonhajtásban majdnem megint bekövetkezett a szerencsétlen fordulat. Az utolsó akadály utolsó kapuja után fennakadtunk egy oszlopon, ám ahogy megrántottam a lovakat, két lábra álltak és leugrottak az oszlopról, ami ha nem jött volna össze nekik, vége is a vébémnek... Így viszont az akadályhajtásban olyan jelentős előnnyel kerültem sorra, hogy a legrosszabb formámban sem tudtam volna annyit hibázni, hogy megelőzzenek! Szerencsés versenyzőtípus vagyok, mert a verseny hetében abszolút nem izgulok. Egy órával a kezdés előtt, mondjuk, nagyon, de ahogy felülök a kocsira, ismét teljesen megnyugszom. Számítottunk arra, hogy egyéniben három magyar kerülhet dobogóra, így meglesz a csapatarany, de nem gondoltam, hogy én végzek legelöl! A végén az egész családom örömkönnyeket ejtett.”
A siker mögött rengeteg a munka. Az edzéseken az idomítás magasiskoláját, vagyis a díjhajtást gyakorolják a legtöbbet, a sérülésveszély miatt a nagy sebességet és a sok irányváltást követelő maraton- és akadályhajtás csak a felkészülés hajrájában kerül a programba. A jelenlegi öt lóval napi 2-3 órát dolgoznak: erősítik, fejlesztik őket, miközben a helyetteseket és az utánpótlást is keresik, tréningezik. Amikor Martin először ült fel a mostaniakat hajtani, jobban izgult, mint a versenyeken, annyira féltette őket, mint mondja: olyanok voltak neki, „mint Mercihez képest a Rolls Royce”. Nyaranta ki is költözik a Németalföldre a még intenzívebb meló érdekében, míg télen, a fedettpályás-versenyek idején a kinti lovai pihennek, olyankor itthoniakkal versenyez. Közben a vizsgákat is le kell tennie a Budapesti Corvinus Egyetem gazdálkodási és menedzsment szakán, melynek elvégzését követően a főként vendéglátással foglalkozó családi vállalkozásuk irányítását venné át. „De addig még sokat akarok fogatot hajtani, nagyon élvezem” – mondja mosolyogva.
A korántsem kezdő tizenegy
Hollandiai csapatát elképesztő profizmus jellemzi. „A lovainkat szerződtetett orvos vizsgálja meg havonta tetőtől talpig, és ha valamit talál, azt kezeli. Mások akkor hívnak orvost, ha sántít a ló – na, én addig, ha lehet, nem akarok eljutni! Edzés után masszázstakaróba öltöztetjük őket – ez hasonló, mint az embereknél a masszázsfotel, csak akkumulátorról működik –, amit nagyon élveznek, látszik a fejükön, hogy teljesen kikapcsolja őket. Míg mások a versenyre három-négy lovásszal utaznak, mi tizenegy fős csapattal. Mindenkinek megvan a feladata; tudom, kitől mit kell számonkérnem, és mivel az illetőnek csak az a dolga, nem mondhatja, hogy nem volt rá ideje, mert máshol kellett segédkeznie. Szeretem, ha naponta kétszer együtt étkezik a csapat, ilyenkor átbeszéljük a napi teendőket, és ez a hangulatnak, a csapatszellemnek is jót tesz.”
Hogy mik a további tervek, és hogyan hangzik az eddigi erőfeszítések összegzése (plusz mi a másik nagy szenvedély a lovakon kívül)? Martin további két vébé után a kettesfogatról négyesre váltana, ez még négy év a karrierjében, hiszen világbajnokságot kétévente rendeznek. A rövid summázat pedig: „Amikor MÉG fiatalabb voltam, a gimiben hétvégenként bulizni jártak az osztálytársak, én meg már hajnalban a repülőn ültem. Nyáron a Balatonnál töltötték a heteiket, míg én Hollandiában hajtottam. Ez persze nem panasz, mert nem kérdés, hogy megérte az áldozat! Éppen ezért tisztelek minden sportolót, mert tudom, mi áll a teljesítményük mögött... Jut eszembe, ma este Bajnokok Ligája futballmeccsek vannak, és óriási kedvencem a Barcelona. Egy óra múlva kezdenek a srácok, úgyhogy szerintem lassan induljunk, és folytassuk innen legközelebb!”.
Névjegy
Név: Hölle Martin
Életkor: 20 év
Egyesület: Újhartyán Gyémánt Lovaspark SE
Edzők: Mieke van Tergouw, Claudio Fumagalli
Segédhajtó: Rimarcsik Zsolt
