Egy MOME-s srác diplomázott vele idén és annyira kedvesen nosztalgikus, hogy muszáj megosztanunk.
Nagy-Mihály Márk idén végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Formatervező művész mesterszakán, ahol specializációja a bútortervezés volt. A diplomamunkája pedig egy olyan aranyos és egyszerűségében mégis innovatív darab, melyhez talán Amerikaiak nem igazán, de körülbelül minden magyar tud kapcsolódni.
"Maga a szék válasz arra, hogyan lehet a személyes történetek és a bútorok kapcsolatát a tervezésben felhasználni és ezáltal egyfajta kortárs-retró hangulatot teremteni. Egy olyan bútor létrehozása volt a cél, amely emlékeket idéz fel azzal, hogy egy, a nagymama lakásából ismert anyagot használ fel, és ezzel többletértéket ad közép-európai identitásunkhoz."
- meséli Márk a projektről.
A redőnygurtnit, ami annak piros-fehér csíkos változatában terjedt el, a 70-es évektől kezdve nem csak redőnyhúzóként, hanem számos más formában is használták. Volt, akinek szánkóhúzóként, bárszekrényajtó-stopként, bútorcipelőként funkcionált, mások pedig övként, kötözőként, táskapántként, vagy épp petróleumlámpa-kanócként használták. A nagyszámú felhasználás miatt pedig ekkoriban minden itt élőnek belevésődött vizuális emlékezetébe a gurtni, és érdemelt ki egy újfajta felhasználást, majd ezáltal felidézést is.
A fő szempont a tervezés során az volt, hogy a végleges tárgy az anyagot egy új kontextusba helyezze, miközben az eddig megszokott felhasználásaival ellentétben egyfajta magasabb minőséggel párosítsa, ugyanakkor kiemelje a gurtni sajátos tulajdonságait. Erre tesz kísérletet a szövés, mely egyszerre bontja meg az anyag mintázatát, és hoz létre egy újat, ami talán a posztmodern és a memphis népszerű mai vonulatait juttatja eszünkbe.
A GURTNICHAIR másfél hónap alatt készült el, 12 méter acélcső és 70 méter redőnygurtni felhasználásával.
Márk további munkáit itt találhatod meg. Szerintünk remek irány ez az aranyos nosztalgia, melyben a pár évtizeddel ezelőtti apróságok kreatív örökségként őrződnek meg. Éljen a gurtniszék!