Sárkánymese, kísértet kastély átjárókkal ...
A regényes fiatal lány mai történetei
Nagy vitát biztos nem váltana ki az a kérdés, hogy olvasnak-e a mai fiatalok, főleg a tizenévesek. Mármint könyveket, regényeket. Közoktatási elképzelések napirendi tárgya a jelenlegi kötelező olvasmányok további megtartása. Lesújtó kritika illeti sokszor az iskolásokat is, a Gutenberg galaxist már régóta temetik, de mindig vannak, akik rácáfolnak a fanyalgókra.
Történetünk szereplője, Lugosi Csenge gimnáziumi tanuló, 16 éves. Ő nemcsak olvas, de ír is, két regénye már megjelent, most készül a harmadik. Irodalmi pályázatok élen járó rendszeres résztvevője, 2017-ben eddig 12 országos és nemzetközi pályázaton ért el helyezést, legutóbb a 200 éves keszthelyi Helikoni Ünnepségek irodalmi pályázatának első helyezettje (megosztottan). Szíve legmélyének oltárán azonban a természet tisztelete, szeretete áll. Csenge Zalaszántón él, és a Sümegi Kisfaludy Sándor Gimnázium 9.évfolyamos tanulója.
-----Több, mint tíz éve, még írni sem tudtál, mikor a pályázatok világával megismerkedtél. Hogy történt az első kaland a művészetek világában?
-----Valóban, hat évesen még csak rajzolni tudtam. De azt állítólag nagyon jól, és különlegesen. Az első rajz-pályázatom kiírási címe: „Felhőmosó” volt, rajzoltam, és első díjat kaptam. Szüleim „nagy tanítók” , megkínlódtak nem egyszerű és kisgyermekként nem átlagos mivoltommal, viszont jó érzékkel észrevették, a gondolataimmal tudok rajzolni, ettől érdekesek, mások, amiket papírra vetek.. A gondolataim mindig is nagyon el tudtak varázsolni. Anyukám nagyon sokat mesélt nekünk, a húgommal nagyon szerettük hallgatni, de sokszor a mesekönyv képei alapján én magam találtam ki a történeteket. Később a rajz már nem volt annyira fontos, mikor már írásban is ki tudtam fejezni magam, inkább azt szerettem.
----- Jó helyre születtél, Zalaszántó ősidőktől lakott, kedvelt természet-szerető falu, és jó helyre szállt le a gólya is...
------Régóta kinéztem magamnak!...-nevet Csenge. De, én is így érzem, nagyon sokat kaptam a szüleimtől. Hagytak, de terelgettek. Sokat jártuk az erdőket, meséltek, magyaráztak, megmutatták a természet csodáit. Első írásbeli pályázatom is az Ő tanácsukra született. Édesapám talált egy törött szárnyú baglyot, elvittük Fenékpusztára, de sajnos már nem tudták megmenteni, pár nap múlva meghalt. Kisiskolás voltam még, annyira sírtam, rettenetesen megviselt. Édesanyám mondta, írjam ki magamból a fájdalmat. A Hortobágyi Madárkórház pályázatára beküldtem, és első helyezést értem el.
------Megható, különleges történeteid, sorra helyezettek a különböző pályázatokon.
----- Igen, most már rendszeresen nézem a pályázatokat, és a kedvemre való kiírásokra küldök is. Évente kb. 15 pályázatot írok, ebből 10 sikeres, ami azt jelenti, hogy első 3 helyezett, vagy különdíj. Volt, hogy csak az első húszban végeztem, de akkor is megjelent az írásom egy antológiás kötetben, sőt, címadó lett. Ezek főleg magyarországi pályázatok, vagy határon túliak, de volt már 1-2 Közép-európai kiírás is, amire sikerrel küldtem írásokat.
--- Mondanál néhányat?
--- Az említetteken kívül, a Palóc Társaság Magyar Kultúra Napi pályázatain évek óta helyezett vagyok, egyszer fődíjas is lettem, a Csizmazia Alapítvány kiírásain szintúgy, az Országos József Attila Vers-, Mese-, és Novellaíró pályázatain többször voltam 1. helyezett, most, 2017.-ben is. A Forster György Műemlékvédelmi Felügyelőségtől elnyertem a fődíjat, a Debreceni Nagyerdő irodalmi pályázatán pedig a 2. helyezést.
Ezek még csak elismerések, díjak, ismertséget hoznak, tapasztalatot szerzek, és jó érzés, ha másoknak is tetszik, amit leírtam. Ezek a pályázatok általában nem pénzdíjasok, könyv-utalványt szoktam kapni, vagy útiköltség támogatást, ami nem kevés, ha például az ország másik felében van a díjátadó. Ha lehet, megemlíteném a MOL Tehetség-gondozó programját, ami sokféle támogatást jelenthet, sikeres pályázat esetén. Ezen nyertem például nyomtatót, ami nagy segítség a beküldéseknél.
----Közben iskolába jársz, nyelvvizsgázol, Fenékpusztán madarászkodsz önkéntes segítőként, szakdolgozatot írsz a lápok természetéről, és a családra, barátokra is kell idő...
----Meg kell oldani, de szeretem, amiket csinálok, így nem fáradtság az ezzel töltött idő. A középiskolával is szerencsém volt, nagyon jó helyet sikerült választanunk. A sümegi gimnázium 200 éves, nagy múltú épület. Az osztályfőnököm, tanáraim, főleg a biológia, magyar tanárok, de az egész közeg, mindenki nagyon támogató az érdeklődési körömmel kapcsolatosan. Osztártársaim együtt örülnek velem, büszkék rám, a sikereimre. Én is iparkodok megfeleni az elvárásoknak.
---Úgy látom, „megeszel” mindent, mint a mesében a gombóc...De most jön a nagy falat. Egy könyvet megírni, nem semmi, ahogy mondani szokták. Neked meg már kettő is megjelent és most készül a harmadik...
--- 2015.-ben jelent meg a „Kilenc drágakő” című regényem, ez sárkányokról szól, különálló fejezetekben, csak egy-egy kapoccsal illeszkednek egymáshoz, de a végére összeér a történet.
Az utolsó sárkányok még rejtetten, de élnek a mai világunkban is, a Föld különböző részein, mindegyik rendelkezik egy-egy titokzatos varázskővel, felnőttkoruk elérésével tudást, gyógyító erőt, földöntúli képességeket birtokolnak majd vele. De meg kell találniuk, merre vannak elrejtve. Izgalmas kalandok, különböző idősíkokban, erről szól a történetem.
A másik regényem 2016.-ban, a „Hulla hopp (karika) „ egy észak angliai kísértetekkel teli kastélyban játszódik, alkalmazottai, vendégei rejtélyes módon tűnnek el, sőt, a titkok kiderítésére felkért nyomozók is. A napjainkban játszódó történetben végül is jól megférnek egymás mellett az élők, a kísértetek, a régi családi festményekről éjjelente lemászkáló kastély egykori tulajdonosai, és a holtában is visszajáró kockázó. Nem kell félni, csak tudni kell a Babilon gyertyák használatának titkait, túl kell járni a Testnek elnevezett bűnszövetkezet „Agyán”, kérni a Gruták segítségét, és rezignált humorral viselni a minden napi hátborzongató meglepetéseket.Mint ahogy teszi azt a jelenlegi utolsó Lippon leszármazott, a kastély ura, és a két főhős, a nyomozó-páros, akik mindent kiderítenek, és a végén még a szerelem is győzedelmeskedik.
---- A misztikum, az elvarázsolt, titkozatos dolgok, médiumok, különleges képességekkel megáldott teremtmények világa közel áll hozzád. Nem sok fiatal lány fordul ilyen közvetlenséggel a túlvilághoz, illetve a kettő átjárásához. Neked ez ennyire természetes?
---- Persze!---nevet. Nem kell félni ezektől a dolgoktól, ezért is írom jó adag humorral a történeteimet. Szerintem jobban oda kéne figyelni mindannyiunknak azokra a jelekre, amiket kapunk, csak már szinte nem is érzékelünk. Ebben szerencsés vagyok, ha jön az ihlet, és időm is van, gyorsan leírom a fejemben motoszkáló dolgokat. Sajnos, néha fordítva is van, idő lenne, de nem jut eszembe semmi. De gyorsan átfordul a dolog!---nyugtat meg.
---Kiadót is magad kerestél, egy környezetbarát nyomdát, ahol a megrendelések függvényében nyomtatják ki a kért mennyiséget, és a neten lehet rendelni.
---Igen, ez is fontos volt számomra. Akit érdekel, meg tudja szerezni.
---Már most, tizenévesként is több lábon állsz. Sok minden lehet még belőled. Szerinted, marad az irodalom, vagy az élet más területe vonzóbb lehet majd?
---Szerintem az írások biztos megmaradnak, ha bennem vannak, ki kell írnom őket. De a hivatásom a természet védelmének valamelyik ága lesz. Madarak, állatok, növények? Most természetvédelmi mérnöknek készülök, de lehet, zoológus leszek. Az életem erről szól majd, az biztos.
Tamássy Teréz
