11. A SPORTEMBER ÉLŐ SZOBRA – CSEH LÁSZLÓ
Csisztu Zsuzsa VVBlogja
A világ legszebben csillógó ezüstérmeit bizonyosan Cseh László gyűjtötte be eddigi pályafutása során. Olimpiai és világbajnoki szilverjei, szerintem legtöbbünk szemében inkább fehérarany minőségűek, hiszen szinte mindet könnyfakasztó csatában nyerte. Ráadásul, a világ úszósportjának egy olyan korszakában, amelyben egy kis híján ufonisztikus jelenség, Michael Phelps uralt mindent, de Laci mindig ott volt, ott lihegetett a nyakán, sőt tavaly Rióban harmadmagával száz pillangón be is érte a beérhetetlennek hitt amerikait. De mondok én valamit! Laci nem csak abban volt hatalmas, hogy rezzenéstelenül vette tudomásul az időbeli átfedést a két karrier között, de Laci, a mi Cseh Lacink már akkor is ott volt, amikor Phelpsre kezdett figyelni a világ, és még most is itt van, és Budapesten vébé ezüstöt nyert – és még nem vagyunk a végén -, amikor Phelps már élő, vagy esetleg álcápákkal reklámfilmeket és PR interjúkat forgat a világ másik felén. Nincs akkora kalap, amelyet ne próbálnék megemelni az amerikai korszakos zsenije előtt, de én arról beszélek, hogy Laci közel MÁSFÉL ÉVTIZEDE győzi meg a világot arról, MINDEN EGYES VILÁGVERSENYEN, AMIN ELINDUL, HOGY ENNYIRE TALÁN KEVESEN SZERETNEK RAJONGVA ÚSZNI.
Számolatlan interjút, mély és elgondolkodtató beszélgetést hagytunk már magunk mögött - mert Laci olyan, akivel lehet ilyet -, s minden alkalommal meggyőzőtt arról, hogy sikeres korszakok, ünnepelt periódusok és lélekölő mélypontok után is mindig az úszás vegytiszta szeretete vitte vissza a medencébe, nap nap után.
Tudom én, hogy amikor egy olyan olimpiát követően, mint a tavalyi - és utána a karácsonyi pulykafalatokat cipelve az izmokban - brutálisan nehéz tíz kilót leadni a mindennapi tízdekák szintjén. Nagy-nagy öröm, hogy a férjem révén, talán ebben egy pici segítséget is nyújthattunk neki, de a melót neki kellett elvégeznie. Nyilván, nem ezek azok a pillanatok, amikor Laci rajong az úszásért. Talán akkor sem igazán, amikor kissé saját maga keltette démonaival csatázik, hogy vajon tud-e még versenyezni és be is vallja, hogy ekkora rutinnal is újra kell tanulnia a versenyizgalom felgerjesztését és annak egészséges kontrollálását saját magában. Nyilván akkor sem az úszás iránti tiszta rajongás szól belőle, amikor a pekingi olimpia harmadik ezüstjének megszerzése után azzal sokkol le a legőszintébb arccal, hogy ha még öt méter lett volna a falig, ISTENÚGYSE BELEFULLAD A PEKINGI USZODA VIZÉBE, annyira kiúszta ott magát.
De amikor világversenyről-világversenyre megjelenik a versenyzői bevonulásnál, leborotvált hajával és előrenyújott karjaival, vagy ahogy szintén, olyan nagyon karakteresen együttesen emeli fel karjait a közönség felé nyúztózva a felzúgó tapsvihar közepette, AHOGY ELFOGLALJA A DOBOGÓ ŐT MEGILLETŐ FOKÁT - láthatóan mindig újraolajozza az amúgy is úszásra termett izületeit. Újratölti lelke - a mindennapi monotóniában - megfáradt celláit és meggyőzi önmagát, hogy talán megy majd még ez neki egy újabb szezonon át.
Lacikám, több generáció nő fel, tőled tanulva a határaid feszegetésének legalázatosabb módját, miközben nem csak a szorgalmadról, a tisztességedről, a jóságodról, de a SPORTEMBERI NAGYSÁGODRÓL IS ÁLLANDÓ tanubizonyságot adsz a világnak. Ha a téged legyőző ellenfeled a Te kezedet emeli a magasba, akkor ez azt jelenti, hogy ezeket az értékeidet az egész világ elismeri és tisztel érte. Mi pedig nem csak tisztelünk, de őszintén szeretünk, mert megtanítod a világnak, hogyan lehet rajonga szeretni egy hivatást! Szeresd és élvezd tehát a hátralévő napokon, legyen az a száz pille, vagy bármilyen versenyszám, ami még a vébén hátravan. Stressz és nyomás nélkül, most már csak a TE és persze a mi örömünkre! S ha utána is lesz kedved, folytasd még!
Csisztu Zsuzsa