Különleges helyzet, amikor valakit már egy ideje ismersz, jóban vagytok, aztán egyszer csak felkéred interjúalanynak. Jó, mert többet tudsz róla, mintha csak egyetlen órára ültetek volna le, de rossz is, mert nehéz hirtelen újságíróra váltani, diktafont kapcsolni, kérdéseket feltenni, válaszokat gépelni. Pláne a saját otthonodban, mert Krisz hozzám ugrott át egy almanudlira (zseniális édesség!) és egy teára, mikor is előálltam az ötlettel, hogy meg kéne ejteni azt a bizonyos régóta halogatott interjút.
Azt tudtam korábban is, hogy Krisztián gyerekként síelt, több diákolimpiát és az amatőr magyar bajnokságot is megnyerte, sőt sícross ifi magyar bajnoki címe is van. De azt nem, hogy négy évesen volt először síléc a lábán, a testvéreihez képest későn. „Apukám síoktató, kötelező program volt a síelés. De én nagyon fázós vagyok, szóval nem erőltettem a dolgot. Aztán egyszer megláttam, hogy apa lóval húzza a síelő nővéremet, és ez rögtön megtetszett, ki akartam próbálni. Egyből a sebesség érdekelt: azt akartam, hogy bár először van a lábamon síléc, apa vágtázzon azzal a lóval.”Azonnal kiderült: őstehetség. Szépen jöttek az eredmények, és bár Krisztián sosem volt igazolt versenyző, lett volna lehetősége kiköltözni egy sígimnáziumba, Ausztriába. De erre akkor, tizenévesen nemet mondott. „Nem akartam itthagyni a családomat, meg ugye fázós is vagyok. Bár nagyon szeretek síelni, nem feltétlen az én sportágam. Gondolj bele, abban az iskolában nagyon sok sízőt nevelnek, és csak egy lesz világbajnok, Európa-bajnok. Nem akartam valamiből az 52. vagy a 60. legjobb lenni. Persze nem volt biztosíték arra, hogy autósportban Európa-bajnok leszek, de több lehetőséget láttam benne.” Így aztán 12-13 évesen váltott: azóta a sí csak hobbi, bár idén márciusban azért elindul a sícross magyar bajnokságon. Azt mondja, ez most csak játék és szórakozás, nem mindenáron a győzelem a fontos. Az autóversenyzésre kell koncentrálnia, nem törheti össze magát az áprilisban rajtoló, 2017-es rallycross Európa-bajnokság előtt, ahol a címvédés a célja.
„A nyerést élvezed vagy a versenyt magát?” – vetem közbe a kérdést. „Inkább magát a versenyzést, a nyerés csak az eredmény. De győzelem nélkül nincs eredménye a versenynek, eredménytelenül csinálni valamit meg nem jó. Hozok a versenyzésből egy példát. Hogyha egy sportszerű, de nagy küzdelemben leszek második, azt néha jobban élvezem, mint amikor egyedül megyek a pályán és simán megnyerek valamit. Nem azt mondom, hogy rossz lenne mindig kilométerekkel győzni, de sokkal izgalmasabb, ha harc van.” – mondja, miközben eszik egy kicsit a nudliból, ami azért neki annyira nem jön be, mint nekem, de hősiesen megküzd vele. Kedves tőle. „Tulajdonképpen nem is a sebesség, a versenyzés tölt el adrenalinnal. Edzésen például szoktunk menni crazy carttal. Ez nem egy gyors eszköz, egy kis gokart-szerű kocsiban ülsz, de amikor a tizedekért kell küzdeni, az ugyanannyira izgalmas.”Egy vérbeli versenyző azonban nem bír veszíteni. Krisz sem. „Ha nem úgy végzem, ahogy szeretnék, akkor sokkal nagyobb a csalódás, mint az öröm akkor, amikor nyerek. Ha pedig csalódom magamban, azt nehezen kezelem. Napokig idegesít és elbizonytalanodom. Hogy mondjuk jó autóversenyző vagyok-e”– mondja teljes őszinteséggel a négyszeres Európa-bajnok, én meg csak csendben mosolygok.
2016. különösen jó év volt a számára. Az autocross után megtalálta magát a rallycross Super1600 kategóriájában, olyannyira, hogy ő lett az Európa-bajnok. A Magyar Nemzeti Autósport Szövetség (MNASZ) az év rallycross versenyzőjének, a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) pedig az év közép-európai tehetségének választotta. De nem csak a sportsikerek miatt volt nagyszerű az előző éve: lediplomázott üzleti tudományokból és megszületett kisfia, Mózes. Új és nemes szerepkör ez: édesapának lenni. „Szeretném, ha Mózes majd versenyezne, de nem akarom nyomás alá helyezni. Neki kell sportágat választania, amiben tehetséges, és amit élvez. Nekem csak az a dolgom, hogy támogassam.” Persze a síelés nála sem maradhat ki. „A következő szezonban, ha már tud járni, őt is ráállítjuk a lécre. Síelni a nagyapja fogja tanítani, autót vezetni én.”
Kocsis-M. Brigitta
