Könnyűzenei brandépítés és management, gasztrobranding, bormarketing, összművészeti interjúblog – Tóth Julcsi sokoldalúsága és kitartása ritka példa. Egy jó évtizednyi biztos tapasztalataira építve januárban elindította a Brand Monkey Communications-t, egy 360 fokos zenei- és gasztro branding-management vállalkozást, hogy szabadon kiélhesse benne szenvedélyét a zene, a borkultúra és a kommunikáció iránt. Minderről a sokoldalúságról, tapasztalatairól és hátteréről beszélgettünk.
Zenész családból jöttél, ami nyilván hatással volt rád, és felnőtt fejjel ezt mindig pozitívan értékeli ezt az ember, de gyerek fejjel hogyan élted meg? Mennyire terelgettek a szüleid ebbe az irányba, vagy mennyire hagyták, hogy csak magadba szívd?
Szívbe markoló kérdés. :) Kamaszként mindenki gitározni akar, de mivel apukám jól játszott, mindig volt egy nyomás, hogy nekünk is így kéne, meg néha erőltette is ezt a gitározás dolgot és úgy már nem is akarod annyira. Illetve mindig is zongorázni akartam, az meg sosem jött össze, mert valahogy sosem jutottam be a zeneiskolába, a folyamatos túljelentkezés miatt. Ugyanakkor mindig nagyon tetszett, hogy jönnek-mennek nálunk a zenészek, bulizgatnak, engem is állandóan vittek koncertekre és családilag is sokat zenéltünk együtt. Ott volt az a hatalmas bakelit gyűjtemény is, a sok színes borítóval, nagyon menő volt, amikor már le tudtam fordítgatni a címeket, szövegeket. Teljesen természetes volt, hogy a zenét ismerni kell, és az is, hogy nem csak a Led Zeppelint, hanem Hollós Ilonát, Harangozó Terit is. Végig azt láttam, hogy ez egy szakma, és egy elengedhetetlen tudás amibe belenevelődtünk, és apukám is mindig azt mondta, hogy ne hallgassak azokra, akik szerint a zenéből nem lehet megélni. És bár neki is volt mellette polgári foglalkozása, mindig egyértelműen látszott, hogyha nem egy ingerszegény vidéken növök fel, hanem mondjuk a fővárosban, apa simán megtudott volna élni zenélésből, tanításból, festészetből is.
Fuvoláztam egyébként, viszont az éneklés az, ami igazán szívből jön, Pákai Petrához (Patché) járok tanulni, de még nem jött el az ideje, hogy ezt megmutassam. Addig is inkább a zeneipar másik oldalán állok.
Hogy még mindig a gyökereknél maradjunk, a Brand Monkey Communications profilja nem csak zene, hanem bor és gasztro branding is, és a borkultúra sem új keletű dolog nálad. A sárospataki gimiben megismertél borász családokat, de gondolom nem csak az eltartott kisujjal szürcsölt minőségi testes volt a jellemző…
Ne viccelj, mi is nyomtuk a Komámasszonyt meg a Dankó Pistát! :) De a kolitársaim hoztak jó borokat is és elméleti szinten úszott be az, hogy a magyar bor különleges, és tisztelni kell. Gimi után is megmaradtak ezek a régi boros kapcsolatok, de a fordulópont az volt, mikor meglátogattam egy barátnőméket, apukája az Árpádhegy Pincészet borásza, velük kóstolgattunk, és ő mondta, hogy olyan dolgokat is kiérzek a borokból, amiket csak a sommelier-k szoktak. Én meg tök meglepődtem, hogy ezeket más nem érzi. Ő mondta el, hogy ez egy szakma, így iratkoztam be sommelier képzésre és végeztem el egy alapozó borismereti tanfolyamot is, aztán rájöttem, hogy van olyan, hogy bormarketing, és úgy éreztem, haza értem. Ezután tudatosan kezdtem el borászati marketinggel foglalkozó szakirodalmakat olvasni, és elkezdtem nagyon figyelni a boros piacot.
És ezek után még elmentél a Zeneipari Hivatalba is…
Igen, közben nagyon kerestem a helyem a “másik oldalon”, zenei szakemberként, mert már nagyon elegem volt a sajtózásból, koncerteket meg nem szeretek szervezni. Kerestem, mi az, amiben jó is vagyok és jól is érzem magam. Már majdnem vége volt a képzésnek, mikor előkerült ez a 360 fokos menedzsment modell, amiről elmondták, hogy itthon nincs rá pénz, igény és piac, de én azt mondtam, hogy ez az, amit csinálnom kell. A zenekarok úgy kukázzák össze, hogy legyen egy sajtósuk, menedzserük, szervezőjük, gondoltam akkor csinálok egy csapatot, amiben minden van, és jó szakemberek, értenek is a saját területükhöz. Mint utóbb kiderült a különböző vezetői tréningeken, képzéseken – ahol a vállalkozás miatt tanultam – állítólag egy jó vezető pontosan ezt teszi, maga köré gyűjti a legjobb szakembereket. :)
Úgy veszem észre, hogy ez a 360-as modell az utóbbi időben egyre inkább hot topic, még mindig piaci résnek érzed?
Nagyon jókor kapcsoltam, még épp időben, mert valóban kezdik mások is felismerni ennek az előnyeit. Van itthon 8-10 headliner zenekar, akik elviszik a fesztiválokat és klubokat, mögöttük stábbal, de rajtuk kívül is vannak nagyon jó zenekarok, akik meg sufnituningal, haverokkal próbálják ugyanazt megoldani. Rájöttem, hogy nekem is vannak ilyen haverjaim, miért ne dolgozzunk össze? Szerencsére azonnal igent mondtak. És igen, gyakorlatilag az elindulásunk után mások is észbe kaptak, hogy mennyi lehetőség van ebben, de ez nem zavar egy cseppet sem.
Januárban állt össze a Brand Monkey csapata, ha jól tudom, tizenketten vagytok. Mesélj rólatok egy kicsit.
Van egy kemény mag, akikkel már majdnem 10 éve dolgozom, ez az Articsókás csapat. Ahogy ide-oda sodródtam az évek során munkahelyek között, azt hittem, nem vagyok a helyemen, hogy ver az élet, aztán lassan tisztulni kezdett a kép, hogy hova tartok, és hogy mennyi mindent tanultam ezáltal is. Ha nem esek ki folyton a komfortzónámból, feleannyit sem tanultam volna meg. És rájöttem, hogy ezekkel a tapasztalatokkal és ismeretségekkel jutottam el oda, hogy egy ilyen vállalkozást felelősen tudjak irányítani, ráadásul ez a 12 ember se lenne körülöttem, ha nincs ez az egész. Amikor elmondtam nekik, hogy akarok csinálni egy saját ügynökséget, ha bele döglök akkor is, azonnal mondták, jönnének, és tényleg itt vannak az első perctől, hisznek benne, és épp úgy, olyan szenvedéllyel csinálják ők is, ahogyan én. Nagyon jó szakemberek és emberileg is nagyon jó csapat, nagyrészükkel együtt húztuk az igát valamelyik reklámügynökségnél, a másik fele pedig az Articsókás csapat.
A csapat mellett vannak egyéb kapcsolataim is, kvázi alvállalkozók, akikkel dolgozhatunk, ha mondjuk visual kell, vagy hangtechnika, vagy stúdió bármihez, netán éppen mozgás-, vagy énektanár kell, vagy koreográfus, stylist, ruhaszponzor, bármi, amitől az ügyfél önálló brand lesz, van hova fordulnom. Gyakorlatilag már mindenre van emberem vagy céges kapcsolatom. Ugyanez igaz a bor, gasztro vonalra is, nem ismerünk lehetetlent. Pont ezért izgalmas ez a munka, annyira sokrétű és sokösszetevős, hogy ezt nem lehet megunni.
Milyen volt az indulás, és mik az aktuális projektjeitek?
Januárban még egy nagyon lehetetlen helyen dolgoztam, kicsit félrevonultam, hogy megcsináljam a facebook oldalunkat, gondoltam kirakok egy posztot az indulásról, de annyi pénz sem volt a számlámon, hogy rárakjak egy ezrest a hirdetésre. Gondoltam, majd szép lassan felépítem a saját kis brandünket is, írok egy jó kiajánlót, előkészítek mindent és nekem kell majd felhajtani az ügyfeleket. Teljesen szürreális volt, hogy egy órán belül kb. 50 megkeresés jött, el sem hittem. A legtöbb persze csak érdeklődő volt, de már akkor jöttek konkrét megrendelések, elképzelések, és azóta is folyamatosan csordogálnak.
Az egyik legnagyobb projektünk most Iklódi Dóri videóblogja és youtube csatornája. Dóri a Wander Food Wonder gasztrobloggere, ami nagyon pörög, állandóan kinn van Indexen is, vele forgattunk már le néhány részt, szeretnénk szépen feltornászni a csatornáját. A Sáfrán pincészetnek most adtunk le egy nagyobb munkát, vele elég érdekesen ismerkedtem meg. Elmentünk kirándulni a párommal a móri borvidékre, de eltévesztettük a turista utat, és lefelé át kellett vágni egy meredek hegyoldalon, ahol megcsúsztam, és konkrétan bezuhantam egy kertbe. Felnyílt a tenyerem, ömlött belőle a vér. Volt ott egy néni, megkérdeztem tőle, hogy megmoshatom-e vagy van-e sebtapasza, és ő behívott, mondta, hogy ez az ő pincéjük, aztán megkínált borral is és beszélgettünk egy kicsit. Mondta, hogy a fia csinálja a pincészetet, nagyon ügyes, sorra nyer díjakat, de nincs egy tisztességes címkéjük vagy katalógusuk, pedig már rengeteg grafikussal próbálkoztak, sok pénzért, persze. Úgyhogy adtam neki egy névjegykártyát. :) Másnap fel is hívott a fia. Tizennégy boruknak csináltunk az egyedi dizájnt, illetve a pincészet saját arculatát is megterveztük, most már leadtuk a nagy részét, de valószínűleg folytatjuk a közös munkát. Facebookban, a katalógusukban, a weboldalukban és egyéb kommunikációs vagy branding tartalomban még sok mindent tudunk segíteni.
Tárgyalok több villányi pincészettel is, de az még titok. Viszont van köztük, aki rendezvény szervezést és menedzsmentet is szeretne, ami azért zseniális, mert itt össze tudom kapcsolni, amiket szeretek; jó borokkal, jó ételekkel jó élőzenét egy helyen. Van egy nagyobb gasztro start up projektünk is, kis kézműves kajáldák és food truckok nyitásához csinálunk teljes menedzsmentet az online kommunikációtól az enteriör dizájnon át a nyitó-eseményekig mindent. Éppen ezekben a hetekben tárgyalok a legismertebb olasz csokigyártóval is, aki az új limitált termékének bevezetését szeretné a magyar fehér borokkal összhangban piacra dobni Magyarországon. Izgalmas, alig tudok aludni ezek miatt mostanság. :)
És a zenei vonal hogy halad?
IALAZ-zal dolgozunk együtt, akinek a legújabb videó animációját is mi készítettük, ami nálatok premierezett a minap, vele tárgyalunk további munkákról, remélhetőleg foghatjuk a kezét még, mert nagyon sok van benne és a produkcióban. De Prieger Fanni új formációjával, a Bastic-kal is dolgozunk még teljes brandingen december óta. Van három zenekar, akiknek a fesztiválszezonját erősítjük visual-al, színpadi elemekkel és stylinggal, valamint sajtóval. Van egy másik producer is, akivel elkezdünk lassan dolgozni, és ez is egy nagyon izgalmas projekt, ugyanis az arca nem fog részt venni produkcióban (lásd: Gorillaz), így nekünk kell megálmodni a teljes karaktert a név választástól az imázson át, a kommunikáció hangnemét és a színpadi megjelenést is. Szóval, van mivel foglalkozni.
A megkereséseknél befolyásol a saját zenei stílusod, vagy van esetleg egy főbb zenei csapásvonal, amin szeretnétek haladni?
Bárki jöhet, aki jó zenét csinál. Nem az én tisztem megítélni, ki mennyire tehetséges, de azért nyilván meg kell húzni egy határt, nekem pedig objektívnek kell maradnom, nem befolyásolhat a saját zenei ízlésem. Szerencsére viszont, és ez a legfontosabb, olyanok fordulnak hozzánk, akik komolyan gondolják, amit csinálnak és van is bennük potenciál, így nincs olyan nehéz dolgunk.
Sok vita megy arról zenészkörökben, hogy jó csomagolással a kevésbé értékes zenét is el lehet adni, és a hangsúlyok is inkább a külsőségek, mint a belbecs felé tolódtak el. Te hogy látod ezeket az arányokat, és mennyire “tiszta a lelkiismereted” brandépítőként e téren?
Álszerénység lenne azt mondani, hogy jó csomagolásban nem vállalható a szar, mert ha mesterien fel van építve, akkor meg fogja találni a közönségét, és akkor – sajnos vagy szerencsére – mindegy, milyen a zene. Nagyon sok múlik azon, hogy egy zenekar hogy tolja magát. Zenenáciként lehet azt mondani, hogy ennél vagy annál a produkciónál zeneileg rezeg a léc, de attól még az egy befutott márka és sok embert vonz. Az itthoni nagy 8-10 produkció, ami egyben nagyon erős brand is, mint mondjuk a Welhello, pont jó példa arra, hogyan működik jól a márkaépítés a zeneiparban. Nagyon hálás vagyok pl. az ő Tóth Gergőjüknek (a blind myselfes Gergőnek), akitől rengeteg olyan apró és egyszerű praktikát tanultam, amiken végeredményben sok múlik és amiket ma szinte minden tárgyalási folyamat elején alkalmazok az ügyfeleknél, partnereknél.
Fél évet tanultam Svédországban, és láttam, mennyire tudatosan építik ott a dolgokat, már a legelejétől. Itthon egy zenekar elkezd próbálni egy garázsban, aztán koncertezgetnek, dalokat írnak, aztán keresnek kiadót, stb., ott meg pont fordítva; valaki kitalálja, hogy zenélni akar, de még egy dalt se írt, keres egy menedzsert vagy ügynökséget, és együtt építik a zenekart, a zenei profilt, mindent. Az ilyen tudatos segítség, főleg az elején, szinte behozhatatlan lendületet ad az induláshoz. Nekem ez egy misszió is, hogy segítsek és átadjam a tudásom.
Amikor valaki megkeres, leülünk beszélgetni, hogy ki is ő valójában, mit szeretne képviselni. Mint egy terápián, kihámozzuk a belső dolgokat, hogy miben érzi jól magát, mi önazonos, aztán együtt építjük fel.
Van egy régóta futó interjú-magazinod is, az Articsóka, ahol csak interjúkat lehet olvasni. Állítólag ezért kinevettek, pedig szerintem az interjú nagyon izgalmas forma – mi is itt ülünk. Ezzel mi a helyzet?
Évek óta szokásom, hogy mosogatás vagy fürdés közben interjúkat, portrékat hallgatok, és rengeteg interjút olvasok is, mert szeretem ezeket az emberi történeteket. Ez is gyerekkori dolog, a sulis fogalmazásokat is mindig nagyon jól megírtam, már-már kész novellákat, úgyhogy a tanáraim is biztatták a szüleimet, hogy foglalkozzak ezzel. Egy véletlen folytán a nyíregyházi fősuli kommunikáció szakára kerültem, négy embert véletlenül raktak át, egy PR-marketing-újságírás vegyes képzésre Debrecenbe, és megkaptuk Debrecen akkori vezető újságíróját, R. Simor Katalint osztályfőnöknek (klikk). Ő nagyon megtanította nekünk a szakmát. Négy emberrel könnyű volt mozogni, ezért folyamatosan vitt minket tévébe, rádióba, állandóan írtunk, jöttünk-mentünk, nagyon éltünk. Már az első szemeszter elején önálló rádióműsort vezettem. Ő intézte az első megjelenésemet is titokban, egy tudósítást, meg ő dobott be váratlanul egy élő interjúba Eperjes Károllyal is. Elmondta, hogy miről fogok interjúzni, és vakon indultam neki, nem volt se okostelefonom, se diktafonom, csak egy füzetem meg tollam, és Eperjes kb. lediktálta nekem az interjút. Bárt nagyon döcögős volt, mégis nagyon élveztem, és azóta is imádom ezt a műfajt. Katinak pedig örökké hálás leszek a tudásért és hogy mindig hitt bennem. Szóval a műfaj mindig is szerelem volt, ezért jutott eszembe, hogy jó lenne egy magazin, ahol csak interjúk vannak; nagy beszélgetések és minőségi képanyag. Ezt lett az Articsóka. Sokan mondják, hogy nincs rá igény, de nem fogom elengedni, nekem nagyon fontos ez az egész, rengeteg munka, pénz és energia van már benne.
Ha bármit kérhetnél a jó tündértől ezek után mi lenne az?
Hogy soha ne hagyjon el ez a zsigeri erő, és hit, ami belülről mozgat. Ha ez megmarad, akkor jó tündér nélkül is megoldok mindent. :)