„A hosszas tétlenségtől elviselhetetlen leszek”
Papnak készült, ma már a Vígszínház egyik legígéretesebb fi atal színésze Vecsei Miklós, aki azt sem bánja, ha kedvenc szerepe miatt állandóan fáj a dereka.
A Pál utcai fiúk című darabban elképesztő átalakuláson megy keresztül a Nemecsek Ernőt megformáló színész, Vecsei Miklós. A fiatal, jóképű férfiból esetlen, bizonytalan kamasz lesz, akinek görnyedt kis alakján csak úgy lógnak a több számmal nagyobb ruhák. Miklós – kollégáinak és barátainak Hasi – nem tagadja, a tartástól már úgy fáj a dereka, hogy gyógyászati segédeszközre szorul, mégis hatalmas lelkesedéssel és örömmel játssza estéről estére Molnár Ferenc kultikus történetének főszereplőjét.
„Nem a karriervágy hajt”
„A színpad előtti árokba az előadások előtt forró vizet töltenek, ez az én medencém – mutat a csőre Vecsei Miklós, amelyből csak úgy árad a folyam. – Mire a történet szerint Nemecseket megfürdetik, már csaknem teljesen kihűl, így nem is kell eljátszanom, hogy didergek, amikor elő- bukkanok, aztán az öltöztetők a takarásban villámgyorsan segítenek ruhát váltani, és megszárítják a hajam. Egyáltalán nem bánom ezeket a kellemetlenségeket, mert imádom játszani ezt az előadást, ami számomra olyan igaz, emberi értékekről szól, amelyeket én is magaménak érzek.” Miklós 24 éves, de máris jelentős színházi és filmes múltat tudhat maga mögött, a szakma nemrégiben Junior Príma Díjjal tüntette ki. „Nagyon örülök az elismeréseknek, de engem nem a karriervágy vagy az exhibicionizmus hajtott erre a pályára – mondja a színész. – Számomra az a fontos, hogy a világunk problémáit, a társadalmi gondokat vagy az emberi kapcsolatok nehézségeit és azok megoldásait mutathassam meg a színpadon, hogy gondolatokat ébreszthessek, és tettekre sarkallhassam azokat, akik megnéznek egy-egy elő- adásban. Különben meg régen pap szerettem volna lenni” – teszi hozzá nevetve, és amikor megkérdezem, mi akadályozta meg ebben, kifejti, hogy a hit csodálatos világa mellett nem eléggé kiegyensúlyozott személyiség, ami nehezen összeegyeztethető a reverendával.
„Igazi vásott kölyök voltam”
„Sokáig senki nem hitte volna rólam a környezetemben, hogy színész leszek – mondja Miklós. – Igazi vásott kölyök voltam, aki reggeltől estig rúgta a bőrt, és a könyveket, az irodalmat csak hírből ismerte. Aztán tinédzserkoromban valami megváltozott. A szüleim válása, az első szerelem és a gimi bonyodalmai hatására kezdtem el verseket írni, így dolgoztam fel öntudatlanul mindazt, ami történt velem. A színházat azonban egy poros múzeumnak tartottam, ahová csak öregek járnak. Önszántamból be nem ültem volna előadást nézni, ám egy alkalommal színházzal egybekötött randim volt. Ekkor láttam a Pesti Színházban az Ünnep című elő- adást, ami alatt igazi katarzist éltem át, megértettem, miről is szólhat a színház. Akkor és ott eldöntöttem, én ezzel szeretnék foglalkozni, és ettől kezdve tudatosan készültem a pályára. Elsőre felvettek a színművészetire, ami talán annak köszönhető, hogy semmit nem tudtam arról, milyen nehéz oda bekerülni, így a meghallgatásokon nem volt bennem semmi görcs. Az ott töltött éveket nagyon élveztem, hiszem, hogy életre szóló emberi kapcsolatokra tettem szert. Ott ismertem meg legjobb barátomat, ifjabb Vidnyánszky Attilát is, aki színészként, íróként, rendezőként ma a legfontosabb alkotótársam.”
Évek óta van párja
Vecsei Miklós óvja a magán- életét, annyit azonban elárult, hogy évek óta boldog párkapcsolatban él, és nemcsak kedvesével, de egy fekete pulival, Bogyóval is megosztja az otthonát. Mint mondja, ő egy görcsös munkamániás, aki pár napnál tovább képtelen kikapcsolni, de szabadidejé- ben örömmel járja a környező országokat. „Pár napra akár tíz-tizenegy alkalommal is elutazunk a párommal évente – meséli. – Ilyenkor begyűjtök annyi élményt, ami hetekre feltölt, de a heverészős, tengerparti nyaralásokat nem nekem találták ki. A hosszas tétlenségtől elviselhetetlen leszek. Épp ezért, a nyár, amikor nincsenek előadások a színházban, szá- momra felér egy akasztással. Olyankor szövegkönyveket írok, így próbálom átvészelni a szünetet. Annyi kérdeznivalóm van a színházon keresztül, a világ jelenségei kapcsán, hogy egyszerűen képtelen vagyok hátradőlni” – mosolyog Miklós, majd búcsúzkodik, hiszen már kezdődik is ez esti előadás előtti beéneklés a színházban.
ÍGY KAPTA A BECENEVÉT!
Kíváncsiak voltunk, honnan ered Miklós sokak által használt beceneve, a Hasi. „Van egy értelmi sérült bátyám, aki annak idején nehezen értette meg, hogyan lett a pocakbabából igazi baba. Édesanyám elmagyarázta neki, hogy ez a baba ugyanaz a baba, aki a hasában volt, tehát a Hasibaba. Ez a becenév úgy rám ragadt, hogy máig így szólítanak, akik közel állnak hozzám, persze a baba már leesett a végéről. Olykor a Hasi miatt már Vecsei H. Miklósnak írják a nevem. Nekem így is jó, úgy is jó” — magyarázza a színész.
